Kezdőlap Uncategorized A celeb és a ...

A celeb és a halál – gondolatok a magyar nekrológ kimúlásáról

Honnan eredeztethető a mai celeb-kultusz? Egy brit tanulmány szerint a nekrológból. Mindennek tükrében elgondolkodtató, hogy miért hanyagolják a magyar "minőségi" lapok a társasági rovatok legnépszerűbbikét, a halálozási oldalt.

 

Gondolatébresztő kis beszámoló jelent meg néhány napja a Daily Telegraphban. Ha éppenséggel nem is a legfontosabb hírek közé tartozik, a cikk egy tanulmányról tudósít, amelyet az International Journal of Cultural Studies című folyóirat publikált. A tanulmányhoz sajnos nem lehet hozzáférni, csak fizettség ellenében, én meg sajnálnám azt a húsz dolcsit egyetlen írásért, de a Telegraph cikk szerencsére egy érdekes meglátást kiemel belőle: nevezetesen, hogy honnan is eredeztethető a mai celeb-kultusz.

Hogy honnan? A nekrológból.

Azokból az írásokból, amelyeket híres vagy közismert emberek halála alkalmából jelentetnek meg a lapok. Ma már persze a csapból is a celeb folyik. A egyéniséggyártás beindításának kezdeteit sokan eddig a XIX. század romantikus viharában vélték felfedezni, amikor a zseni kultusz és az extrém személyiségek nagy keletje megteremtette a piacot a polgárok számára riasztóan másmilyen (taszító, de mégis csodálatot keltő) figurákról szóló történetek számára. (Vajon mi dobogtatta meg a női szíveket Byron esetében? Költészete? Egyébként a Wikipedia szócikke is megemlíti, hogy Byron tekinthető az első modern celebritásnak).
Ám Elizabeth Barry, a warwicki egyetem kutatója néhány évtizeddel korábbra teszi a celeb születését. Jobban mondva halálát. Ugyanis ő a celebritást a XVIII. század társasági lapjainak nekrológjaiban látja először felbukkanni. A Telegraph összefoglalója is említi példaként a jövendő-mondó, és meglehetősen hányattatott sorsú Isaac Tarrat esetét, aki egy eldugott kis londoni üzletben prémsapkában jósolt – az interneten fellelhető 1869-es kalendárium (Chambers’ 1869 The Book of Days) szerint – gyakorlatilag egy neki megélhetést biztosító londoni öregasszony bérrabszolgájaként. Mindenesetre elég nagy ismertségre tehetett szert az irodalmi munkássággal is próbálkozó orákulum, mert a Gentleman’s Magazine 1789-ben beszámolót közölt életéről. Az ehhez hasonló írásokban született volna meg tehát a celebritás kultusz – érvel a Daily Telegraph szerint Elizabeth Barry.
Ezen nyilván lehet vitatkozni, mint ahogy azt is meg lehet jegyezni, hogy e felismerés már-már költői: mármint hogy a halál kultúrája és a celeb-világ között ilyen szép kapcsolódást lehet felmutatni. (Még egy-két idézet Balázs Béla halálesztétikájából, és kész a gyönyörű, ámbátor haszontalan esszé).
Ezt a magas labdát azonban most nem fogom lecsapni, ellenben a magyar újságírás szempontjából tennék egy fontos megjegyzést. Az angolszász sajtóban jól megfigyelhető, hogy a nekrológ elsősorban nem publicisztikai, hanem tényközlő műfaj. Riport vagy tudósítás, amelyben megszólalnak az elhunyt ismerősei, rokonai, barátai és esetleg ellenségei is, és amelyben az újságíró szorgos kutatómunkával tárja fel a másvilágra költözött életének közérdeklődésre számot tartó részleteit. Persze erős publicisztikai elemekkel is bővülhet ez az „obit” (obituary). Az obit ugyanakkor épp ezért belépő műfaj is sajtóban: az újságíró tanonc e rutin feladat révén megtanulja kezelni a forrásokat, a nem éppen rózsás kedvükben lévő interjúalanyokkal való bánásmódot (furcsaság, de sokan szívesen nyilatkoznak szeretteik halálakor, mert a sajtó figyelmét megtisztelőnek érzik) és még sok minden mást. Vannak persze olyanok is, akik életük végéig (a szóvicc nem szándékolt) nekrológot írnak és tökélyre fejlesztik szakmai tudásukat e fontos szakterületen. Mindenesetre nem egy nagy újságíró életrajzában olvashatjuk, hogy nekrológ írással kezdte a pályát, és ez ott természetes. Vegyük ehhez még hozzá: nem véletlen, hogy a nagy világlapokban külön halálozási oldal van, ahol ezek az írások helyet kaphatnak. Ha valaki azt gondolja, ez milyen morbid, egyrészről igaza van, tekintve a morbid szó első jelentését, ám még sincs igaza, ha arra gondol, hogy ez ízléstelen: a tapasztalat azt mutatja, hogy sok olvasó a halálozási rovatnál kezdi a lapot, hiszen ettől érzi, hogy ő még nagyon is él.
Nos, ezután ki lehet mondani, a magyar újságírás méltatlanul hanyagolja a nekrológot, rangon alulinak érzi az ezzel való foglalatoskodást. Nálunk a nekrológ elsősorban publicisztikai műfaj, a híres embernek kijáró írásos végtisztesség, aminek szintén van létjogosultsága (ismét csak nem szóvicc), de azért mégiscsak fájóan hiányzik (hm, hiába a november csak átitatja ezt az írást is temetői szófordulatokkal) a tényközlő műfajok közül. Nemkülönben a halálozási oldal, amely ugye, Elisabeth Barry tanulmánya után talán már bátran leírható, jobb társasági rovat a pletykalapok bármilyen szenzációjánál.
 

A lényegre törő útmutató az írás és újságírás fortélyairól 420 nagyalakú oldalon

Írj olyan cikket vagy posztot, amelyet olvasóid is szeretni fognak! Legyen szó rövidhírről vagy hosszú magazincikkről, az ELSŐ LEÜTÉS megmutatja, HOGYAN.

Többféle bejelentkezéssel is hozzászólhatsz

Legolvasottabb posztok