Amikor hasznos a tautológia


Ha tautológia után kutatunk, érdemes kinyitni az újságot. A sajtó – hanyagságból,  sietségből, figyelmetlenségből – megbízhatóan szállítja azokat a szókapcsolatokat, amelyek szavai egymást teljesen feleslegesen, nem egy esetben értelemzavaró módon ismétlik meg. A tautológia azonban nem minden esetben irtandó kártevő. Vagyis nem mindig üldözendő nyelvi jelenség.

 

 

Az arab világban is egyre magányosabb, és gazdaságilag mind gyengébb Szíria – vélik elemzők – menthetetlen patthelyzetbe sodródott.
(HVG)

Minden patthelyzet menthetetlen, ettől patt, ezért felesleges ezt külön hangsúlyozni. Ez az apró zavar szempontomból most mégis beszédes kép: „menthetetlen patthelyzet”, igen, ez a tautológia lényege. Általában két szó, azonos értelmű kifejezés viaskodik egymással az ilyen szókapcsolatokban, szerkezetekben, méghozzá reménytelenül.

A biológia tankönyvek összehasonlításában kiderült, van olyan kiadvány, amelyben egy oldalon átlagosan 44 speciális szakszó található.
(Index)

Kétségtelen, a tautológia szó is „speciális szakszó” (minden szakszó speciális), van rá magyar szavunk is: bőbeszédűségnek vagy „ugyanazt mondásnak“ is szokás nevezni.
A tautológia sokszor csupán megmosolyogni való stílushiba, másszor viszont a szöveg megértését is nehezíti. Rengeteg fajtáját lehetne felsorolni, a fogalom megvilágítása érdekében most csak néhány olyan példa áll itt, amelyek az újságcikkekben szavak szintjén lehetnek forrásai a tautológiának:

  • Idegen és magyar szó szükségtelen ismétlése. Pl. csoportos teammunka, empirikus tapasztalat.
  • Azonos jelentésű vagy rokonértelmű szavak szükségtelen ismétlése. Pl. szabványelőírás, tényadat
  • A szóban már eleve benne rejlő jelentésmozzanat megismétlése. Pl. gyors rohanás, durva és megalapozatlan rágalom, óriási rengeteg, sietve iszkol, tovább folytat(ódik), felbérelt zsoldos, a helyszínen szörnyethalt
  • Szószaporítás. Gyors és fürge gyík, világos, tiszta beszéd

Ám nem minden ismétlés, sõt nem minden tautológia hiba. A tautologikus szóhasználat bizonyos esetekben stílusban és tartalomban is hozzáadhat mondanivalónkhoz. Ennek talán fő oka az, hogy az ismétlés egyben a ritmus alapja is: ez az írót (és más művészetek képviselőit is) segítheti üzenete vagy alkotása megformálásakor. Az is igaz persze, hogy a következő példákban a tautológia mind tudatos választás, nem pedig tudatlanság vagy hanyagság eredménye.
Nézzük tehát, milyen szerepe lehet a nyelvben annak, ha valamit tudatosan kétszer mondunk, kétszer mondunk!
1. Hangsúlyoz. A tautológia jellemzője nem csupán az, hogy ismétel, hanem hogy ezáltal fölösleges információt tartalmaz. Néha azonban a fölösleg nem elvonja a figyelmet, hanem hangsúlyozza mondanivalónkat: Az nevet, aki a végén nevet. Ami sok, az sok! Az üzlet, az üzlet.
2. Szándékosan homályban hagy. A következő tautológia hosszú évezredek óta az egyik legnépszerûbb misztikus feladvány:"Vagyok, aki vagyok" (Kivonulás 3:14)
3. Gúnyt fejez ki. A tautológia nem mindig csüggesztő jelenség, mert van, amikor épp a humor forrása:
 

LEPIDUS.
Miféle szerzet az a krokodil?
ANTONIUS.
Egészen saját alkotással bír. Épen olyan vastag, a milyen. Magassága akkora, mekkora. Saját érzékeit használja; önnön táplálékával él, s ha alkatrészei föloszlanak, más lény lesz belőle.
LEPIDUS.
Milyen szinű?
ANTONIUS.
Sajátságos szine van.
LEPIDUS.
Különös féreg lehet.
ANTONIUS.
Az ám. És könyei nedvesek.
(Shakespeare : Antonius és Kleopátra, II: vii).

4. Költői eszköz. Az ismétlés a ritmus egyik alapja, így hát nem csoda, hogy a ritmus kedvéért alkalmazott nyelvi megoldások sokszor tautologikusak.

 

Nem várhatok, nem várhatok, Nem várhatok, mert sietek, Nem várhatok, nem várhatok.
(Ady Endre: Akarom: Tisztán lássatok)
Hosszan, ámulón kinézek még az éjbe, mint ki részeg Álmot álmodik, milyet nem álmodott még földi szem;
(Edgar Allan Poe: A holló – Franyó Zoltán fordítása)

5. Sorsszerűt fejez ki. Van egy alapjában véve tautologikus szófordulatunk, amellyel gyakorta a sorsszerűt, a megváltoztathatatlant fejezzük ki.

 

Én is ugyanígy böjtölök szolgálóimmal, aztán bemegyek a királyhoz a törvény ellenére is. Ha elveszek, hát vesszek el!
(Eszter Könyve, 4:16)

No, és? Ha meghalok, hát meghalok! Nem sokat veszít a világ; de már magam is eléggé meguntam az életemet.
(Lermontov: Kornk hőse)

Nem nyerhetek, nem veszthetek
Ha nem leszek, hát nem leszek
Szabadíts meg a gonosztól!
Szabadíts meg a gonosztól!
(Európa Kiadó)

  A fenti eszközök persze nem mentik a csoportos teammunkát és társait. Továbbra is irtandók.

(Összefoglalómhoz sorvezetőként használtam Michael Moore – ő nem a filmes Moore, hanem egy nyelvész – tanulmányát.)
 


Close Menu