Csak ha már megjártad a fájdalom
és az őrület mélységeit
És ha, akár egy kamasz, hitted már
egy fotómodellről készült ócska képről,
hogy művészet az
Csak akkor beszélhetsz
szerelmi bánatról.
Ti milliók, kik tudjátok,
hogyan kell szeretni,
üssétek össze aranyozott tenyeretek,
és nevessetek hangosan.
Nem, nem őrültem meg még teljesen, és nem alakul át ez a blog költői munkásságom terepévé sem. És nem, ez nem az én versem. Saw Wei burmai költő Február 14. című költeménye ez, illetve kétszeres ferdítése, mivel az angol nyersfordításból kalapáltam össze a fenti versikét.
És hogy mit keres egy ilyen költemény itt ezen a sajtóblogon? Csak annyit, hogy a költőt ezért a verséért 2008-ban két év börtönnel sújtották hazájában, ahol katonai junta gyakorolja a hatalmat. És miért? Azért, mert ha a(z eredeti) vers sorainak első szótagjait összeolvassuk, ez a mondat áll össze: „A hatalomittas öreg tábornok, Than Shwe”.
A junta élén álló Than Swhennek láthatóan nem tetszett, hogy a vers átcsúszott a cenzúrán. Hogy miféle cenzúrán, arról egy itt Oxfordban tanuló burmai újságírótól hallottam pár nappal ezelőtt. (Ahogy a vers történetét is, pedig akkoriban ez bejárta a világsajtót). Magánkézben ott például csak hetilap lehet, és a szerkesztőknek minden cikket be kell mutatniuk a cenzornak megjelenés előtt, aki olykor nem csak a kifogásolt bekezdéseket húzza ki piros tollával, hanem a szövegben maradt helyesírási hibákat is kijavítja.
Megnyugtató persze tudni, hogy ha a szerkesztő jóban van a cenzorral, néha-néha éjjel is rátelefonálhat, és így lehet, nem kell napokat várni arra, hogy egy-egy „friss” hír megjelenhessen a hetilapban. A szerkesztőség azonban gyakran még a több napos átfutás esetén is igen nehéz helyzetbe kerül, mert az utolsó pillanatban derül ki, hogy a már betördelt cikk fele „elszállt”. Ezért van az, hogy ezekben a hetilapokban egy-egy oldalon sokszor gyanúsan nagyok a fotók…
Miért írom mindezt Valentin-nap apropóján? A versen kívül csak azért, hogy néha gondolkozzunk el egy kicsit, amikor kimondjuk azt a szót: cenzúra… és gondoljunk azokra is, akik ma is olyan országban élnek, ahol két év börtön jár egy szerelmes versért.
