Kezdőlap Sajtótörténet Dillinger mag...

Dillinger magyar nője

Emlékeim szerint tavaly ilyenkor kezdtem el olvasni Tim Weiner amerikai újságíró munkáját az FBI történetéről. Amely történet tulajdonképpen egyetlen ember, J. Edgar Hoover élet-tényregényének is felfogható. Ez most azért is jutott eszembe, mert ma reggel Kurt Vonnegut Timequake című regényét (magyarul Időomlás címen jelent meg) olvastam az ágyban, és hirtelen úgy éreztem: hoppá, az idő tényleg ismétli magát. Olykor. És kicsit máshogyan.

Ha szakmai észrevételt szeretnék tenni, akkor írhatnám, hogy gyakran az újságírás és a fikció ugyanarról a valóságról szól – csak másképp. Ha nem ragaszkodom ehhez, inkább azt írom: nem tudtam, hogy John Dillingernek, a legendás amerikai bankrablónak, magyar nő lett a veszte.

Weiner munkája izgalmas könyv, komoly újságírói teljesítmény. És persze bőséggel van benne szó a már életében legendássá vált Dillingerről.

A harmincas években, a világgazdasági válság legkeményebb éveiben ez a gengszter, aki kétszer is megszökött a börtönből, vagy huszonöt bankot és négy rendőrőrsöt is kirabolt bandájával, és amolyan modern kori Robin Hoodként kezdett megjelenni az amerikai sajtóban. A rabló, aki megsarcolja – a többek között a kisbirtokos Amerikát is lenyelő – bankokat, és újból és újból megleckézteti a rend őreit.

Mondhatnám, ő volt az amerikai Viszkis, ha nem hatna lehetetlenségnek például az, hogy Benny Hill volt az angol Gálvölgyi.

Hoover tudta, hogy az efféle Robin Hood-mesék veszedelmesek arra a rendre, amelynek őréül szegődött. De nem csak jó rendőr, jó politikus is volt: többek között a Dillinger-ügyet használta fel arra, hogy a döntéshozók a szervezett bűnözés elleni harc nevében rábólintsanak az új szövetségi nyomozóiroda tervére. Így állíthatta fel az FBI-t, amelynek aztán haláláig, 1972-ig igazgatója volt.

Tehát a Dillinger-történet egyben része az FBI genezisének is. Talán ezért is volt, hogy John Dillingert nem élve vagy hava, hanem inkább halva kapták el.

Vonnegutnál olvasom: 1934-ben történt, amikor ő még csak tizenegy éves volt, hogy Dillingert a szövetségi ügynökök agyonlőtték. A bankrabló egy moziból tartott kifelé, ahol egy nővel randevúzott. A csaj dobta fel. Azt mondta a nyomozóknak, narancsszínű ruhát visel majd, és a férfi, aki mellette lesz, az Dillinger. Nem tudom, mennyire pontos a gyerekkori emlékre építő elbeszélés, mindenesetre Vonnegut szerint a rendőrök egyszerűen kilőtték a nő mellől Dillingert, meg sem próbálták letartóztatni.

Más beszámolók szerint ellenállást tanúsított és a fegyvere után nyúlt, ezért nyitottak tüzet. Valószínű ez lehet az igazság. Ám Vonnegut Amerika-mítoszába jobban illeszkedik a rebellis likvidálása. És az igazat megvallva, Hoover célja is végső soron ez volt.

Ez az emlékképekre és fikcióra épülő valóság is valóság tehát: nem csak az FBI eredetmítoszáról van szó, hanem Jazz Age káosza után egy új világrend születéséről is, ahol majd a szövetségiek, immár a kémelhárítás feladatait is vállalva, szovjet ügynökökkel vívják majd meg a negyvenes években kezdődő hidegháborút.

Miért is írom ezt le most? Ja igen, a nő magyar volt. “Ahogy a régi mondás tartja – írja Vonnegut – : »Ha van magyar barátod, nincs szükséged ellenségre.«

A lényegre törő útmutató az írás és újságírás fortélyairól 420 nagyalakú oldalon

Írj olyan cikket vagy posztot, amelyet olvasóid is szeretni fognak! Legyen szó rövidhírről vagy hosszú magazincikkről, az ELSŐ LEÜTÉS megmutatja, HOGYAN.

Többféle bejelentkezéssel is hozzászólhatsz

Legolvasottabb posztok