KezdőlapInnen-onnanEgyezséget kö...

Egyezséget kötött a Facebook: ingyen használhatsz majd zenét videóidhoz

A Facebook és a Universal Studios csütörtökön olyan megállapodást kötött, amelynek értelmében a zeneipari óriás által menedzselt zeneszámokat (ebből elég sok van) a Facebook felhasználói szabadon használhatják a közösségi portálra feltöltött videóikhoz. A megegyezés értelmében a felhasználók jogtisztán hozzáférhetnek majd a Universal zenei katalógusaihoz, amelyekből kedvükre választhatnak majd zenét a home videókhoz.

A megállapodás több okból is mérföldkőnek tekinthető:

  • Átfogó kísérlet arra, hogy elkezdje rendezni a közösségi médiában burjánzó kaotikus és ellenőrizhetetlen állapotot, miszerint mindenki onnnan nyúl zenét a videóihoz, ahonnan tud – és a jogsértések óriási száma miatt nem is nagyon képes ez ellen fellépni egyelőre a zeneipar.
  • Emögött nyilván kőkemény üzleti egyezség van, amelynek sok egyéb mellett az lehet a lényege (ez csak persze az én feltételezésem), hogy a Facebook fizet a Universalnak az általános jogokért, cserében  Zuckerbergék kikerülnek abból a szürke zónából, amely miatt előbb-utóbb perek garmadájával kellene szembenézniük.
  • Hogy maguknak az előadóknak mennyi csurran-cseppen ebből, meglátjuk. Elviekben akár még jól is járhatnak, tekintve, hogy eddig semmi sem csurrant cseppent ilyen esetekben. Ám az sem kizárható, és ez majd a következő hetek híreiben köszön majd vissza, hogy a két óriás megint jól lehúzza a zenészeket, akiknek az ilyen megállapodásokba valószínűleg semmilyen beleszólásuk nincs.
  • Az üzleti célú felhasználásra a megegyezés jó eséllyel nem vonatkozik. Érdemes tehát azt a kérdést is feszegetni, hogy a professzionális médiavállalkozások (és itt nem feltétlenül csak a „nagyokra” kell gondolni, hanem az alig-alig vegetáló kicsikre is) majd milyen hátrányba kerülnek, ha nekik eközben ugyanezeknek a zenéknek a felhasználásért fizetni kell.
  • Általában véve a kísérlet jól illeszkedik abba a trendbe is, hogy valamiféle új technikai megoldással, az egész szisztémát megújítva próbálják meg a szerzői jogokat úgy érvényesíteni, hogy ezzel esetleg támogassák, bátorítsák eredeti tartalmak megszületését is.

Ez utóbbi pont veti fel talán a legizgalmasabb kérdéseket. Az elmúlt évtizedben ugyanis a közösségi média másról sem szól, minthogy miképpen lopható el vagy „kannibalizálható” más szellemi terméke. Kicsit leegyszerűsítve: miképpen rakható össze U2-ból macskás videó. Csakhogy ha ebből az alkotók nulla centet látnak viszont, ez a megosztott zenék, videók színvonalának drámai eséséhez fog vezetni (nem lehet a világ végéig abból élni, hogy visszavisszük a dicső napok bulijaiból maradt üres üvegeket). Épp ezért kezdenek erőre kapni az olyan kezdeményezések, amelyek vagy „micropayment”-ekkel (kis összegű, pl. zeneszámonkénti fizetéssel), a fizetés kényelmessé tételével, illetve előfizetési modellekkel veszik rá a nagyérdeműt arra, hogy pár fillért, de már áldozzon arra, hogy kedvenc zenésze mondjuk holnap ne haljon éhen, és a későbbiekben is képes legyen megörvendeztetni majd fülének kedves muzsikával.

Ebbe a vonalba illeszkednek azok a kísérletek is, miszerint a Facebook és társaik a saját profitjukból állják ehhez a cehhet. (A Youtube a Facebook megállapodásához hasonló egyezségéket ütött nyélbe épp  a napokban a Universallal és a Sony Music Entertainmenttel is.) Persze jótékonykodásról nincsen szó. A Facebook eleve rengeteg hirdetési bevétlet terelt el eddig is a kiadóktól úgy, hogy saját produktuma a terjesztési hálózaton kívül nincsen. És akkor arról még nem is tettünk említést, hogy szolgáltatásaiért a felhasználók egyre inkább azzal fizetnek, hogy bérmentve odaadják nekik személyes és más jellegű adataikat  – ami elképesztő aranybánya a cégnek.

Eközben a sajtóban…

Befejezésül még két gondolatot felvetnék. Egyrészt a különféle területi jogkorlátozások miatt nem lehet megjósolni, hogy milyen mértékig lesz hozzáférhető a Universal szolgáltatása mondjuk Kelet-Európában. A másik megjegyzés viszont talán fontosabb. A zeneiparban kikísérletezett megoldások előbb-utóbb fel fognak bukkanni a sajtó területén is. Ugyanis a sajtó, legfőképpen a közéleti sajtó gyakorlatilag anyagi csődben van. Pontosan amiatt, mert képtelen a hírek előállítási költségeit fedezni, ami mondjuk tíz éve még azért nem volt ennyire reménytelen. Az, hogy ez hova vezet, meg lehet nézni: a politika és a közélet teljes átalakulását vonja maga után, ha a valódi híreket elnyomja a zaj és az álhír.

A kiadók és szerkesztőségek – és egyre inkább a politika is – ezért egyre intenzívebb nyomást fejtenek ki, hogy hasonló megoldásokat az eredeti tartalmak előállítóra szabva is rendszeresítsenek az új terjesztőhálózatok óriásai (pl. Facebook, Google). Olyanokat, amelyek a cikkszemlézők, tartalomlopók és álhírgyártók helyett azokat is képes finanszírozni, akik az adott információnak, hírnek utánajártak, e munkára erőforrásokat, pénzt szántak.

Ez azonban egy külön bejegyezés témája lesz majd. Addig is lehet nézegetni a Universal playlistjeit (ahogy nézem, nem biztos hogy én a legfőbb célcsoport leszek).

 

A lényegre törő útmutató az írás és újságírás fortélyairól 420 nagyalakú oldalon

Írj olyan cikket vagy posztot, amelyet olvasóid is szeretni fognak! Legyen szó rövidhírről vagy hosszú magazincikkről, az ELSŐ LEÜTÉS megmutatja, HOGYAN.

Többféle bejelentkezéssel is hozzászólhatsz

Legolvasottabb posztok