Márkanév lesz a szíriai felkelésből – legalábbis erről számol be tegnapi cikkében a Guardian. A brit napilap írása (amelynek címe: Márkát építenek Szíria forradalmából) arról szól, hogy a Szabad Szíriai Hadsereg (FSA), ez az igen sokszínű és egymással is rivalizáló fegyveres csoportokból álló szerveződés, egységes logót terveztet egy török grafikussal.

Az FSA új logója

Logikus lépés (bár a logókészítés komolyságát innen nehéz megítélni) hiszen a kormánycsapatok ellen sikerüket nem csupán fegyverrel kell biztosítaniuk. Sőt, a legkevésbé azzal, hiszen az éppenséggel nincs nagyon nekik. (Ezt látszik alátámasztani az az elkeseredett próbálkozásuk pénteken, hogy egy aleppói katonai bázist megrohamozzanak, és onnan fegyvereket szerezzenek a kormányerőktől.)

Ezt a háborút a felkelőknek elsősorban a televízióban kell megnyerniük. Hiszen nem is annyira forradalomról, mint polgárháborúról van szó, amelynek során a szíriaiak többségével és a világgal is el kell hitetniük, hogy Basar al-Asszad rezsimje nem képes tovább rendet tartani az országban.

Ha az új logót – amelyért háromszáz dolcsit fizetett az egyik Törökország és Szíria között ki-be járkáló FSA parancsnok – elég széles körben használják, akkor, legalábbis a tévéképernyőkön és a sajtófotókon (hiszen a médiafogyasztó számára az utcai harcok jelentik e konfliktus fő látványosságát), ez az egységesség látszatát kölcsönözheti a felkelésnek.

Mondhatnánk persze, nincs új a nap alatt, hiszen a “népi felszabadító mozgalmak” idején, amikor a harmadik világban Amerika és a Szovjetúnió szövetségesei vagy kegyeltjei csaptak össze, mi mindent be lehetett tuszkolni a vörös csillag logója alá…

Csakhogy itt van egy kis változás. Akkor legalább az ideológia többé-kevésbé egységes volt – még ha a gyakorlat igen sokszínű is. A szíriai felkelők mögött azonban a legkevésbé sincs egységes ideológia: dzsihadisták, kisebbségi sorban élő kurdok, törzsi alapon szerveződő ellenállók, politikai szabadságjogokért küzdők vagy épp családtagjaikért vagy az őket ért sérelmekért bosszút állók, és még lehetne folytatni – igen vegyes a kép. Mégis, egy egységes márkanévvel, ha nem is az utcán, hanem az otthonokban és a nemzetközi tárgyalótermekben, szervezett erővé válhat az FSA.

Naomi Klein kanadai újságíró a világ elmárkanevesítéséről írt könyvében (No Logo, a könyv magyarul is megjelent.), így fogalmaz:

“A nagyvállalatok éppenséggel termékeket gyártanak, ám a vásárlók márkákat vesznek meg.”

Ez egyre inkább így van a politikában is. A “termék” a szíriai felkelés esetében  nehezen értékesíthető, hacsak nem lesz belőle márkanév. Emlékeim szerint Naomi Klein könyvében (amely 1999-ben, a globalizációellenes mozgalmak fénykorában, a Seattle-i WTO-csúcs évében jelent meg először) még nem írt forradalmi vagy polgárháborús márkaépítésről.

Pedig abban a helyzetben, amikor az arab tavasz során az Egyesült Államok igazából nem ideológiát, hanem “csupán” forradalmi know-how-t (hogyan használjuk a közösségi portálokat a rendszer bomlasztására, hogyan építsük fel a sajtónkat, hogyan szervezzünk erőszakmentes ellenállást – vagy éppen erőszakosat) exportál, érdemes lehet erről is szót ejteni.

A könyvet ideje frissíteni.