Kezdőlap Uncategorized Fülzsíros fal...

Fülzsíros falatok – Hogyan szúrjuk ki az álhíreket?

Az elmúlt napokban ismét egy méretes ökörség söpört végig a médián, és még nemzeti hírügynökségünk is ellenőrzés nélkül vette át azt az álhírt, miszerint emberi zsiradékból készült kekszet készít egy hollandiai cég, és ezt exportálná a harmadik világba, ahol az éhezők nagy becsben tartják az olcsó élelmiszert. Az álhírek lebuktatása néha nem könnyű, de az esetek többségében tulajdonképpen rutinfeladat.

 

Ebben a posztban most nem elemzném, hogyan is lehetséges az, hogy az MTI lehoz egy ilyen hírt (elképzelhető, hogy ők már egy szintén bepalizott, de megbízhatónak tartott forrástól vették át), talán egy másikban érdemes lenne a Flat Earth News című könyv alapján végigelemezni ennek okait, és akkor kiderülhetne, hogy nem feltétlenül a copy-pastelő "újságíró" az igazi bűnös, sokkal inkább azok, akik az elmúlt húsz esztendőben a tudósítóhálózatokat módszeresen szétrombolták az ócsítás jegyében.

Talán több hasznomat veszitek, ha nem ezen kesergek, hanem gyakorlatiasabban közelítem meg a problémát. Összeszedtem tehát néhány tippet, mit érdemes megvizsgálni egy-egy ilyen hír kapcsán. (Nyilván, az összes alábbi ellenőrző rutint nincs idő végigfuttatni egy-egy híren, de a tapasztalatok szerint nem is kell ahhoz, hogy az ember kételkedni kezdjen. Egyébiránt az alábbiak az Alaposság alapelvét követik)

 

A sajtó "hoaxok" jellemzői

Olyan koholmányokról van szó, amelyeket az ember hajlamos továbbadni, megmutatni másoknak. A TruthOrFiction.com nevű weblap egész adatbázist vezet a járványként terjedő híresztelésekről, volt alkalmuk megfigyelni tehát, mi a közös ezekben. A következő árulkodó jegyeket az ő meglátásaik alapján közlöm:

Nem válaszol a hat kérdésre.  Az újságírás alapvetését jelentő hat kérdésre (Ki? Mikor? Mit? Hol? Miért? És Hogyan?) az internetes álhír gyakorta nem vagy csak nagyon hiányosan válaszol. Valahol, valaki elkövetett valami szörnyűt vagy erre készül. Vagy ezt beszélik. Legjellemzőbb sajátosságuk, hogy hiányzik belőle a konkrét, első kézből származó információ, illetve a visszakövethető forrás. Sokszor felbukkan az „ismerős ismerőse”, mint akivel a leírtak megtörténtek: a barátnőm kolléganője, egy híres koreai tanár, egy neves politikus, stb. Persze egy jól kifundált, szándékos átverés esetén látszólag ezek a kérdések meg vannak válaszolva – csak éppen a válaszok nem stimmelnek.

A nahát-tényező. A sikeres híresztelések szinte kivétel nélkül szenzációsak: meglepő, megdöbbentő történetet mondanak el, hiszen ez a „nahát-tényező”garantálja, hogy újra és újra elmeséljék, továbbadják őket és így terjedjenek.

A borzongás-tényező. A másik biztos recept a terjedésre, ha a történet legbelsőbb félelmeinket tükrözi. Például sokáig keringett az interneten, illetve egymásnak továbbküldött e-mailekben az a történet, amely egy rejtélyes gyerekrablási kísérletről szólt. A sztori szerint egy Budapest környéki bevásárló központban shoppingoló anyuka csak két percre hagyja magára óvodás gyermekét, aki annak rendje-módja szerint eltűnik. A talpra esett anyuka eléri az áruház vezetésénél, hogy zárják le, és szisztematikusan kutassák át az épületet. A gyerek egy öltözőből kerül elő, ahol már kopaszra borotválták az emberrablók, és előkészítették arra, hogy szerveit kioperálják a szervkereskedők. Az álhír sok szerkesztőségbe eljutott, és ellenőrzése után mindenhol kiderült: kitaláció.

Az „ugye, megmondtam”-tényező. Nem csupán borzongani szeretünk, de azt is imdájuk, ha beigazolódnak félelmeink, előítéleteink. Akikről tehát minden rosszat el tudunk képzelni, azok minden rosszat meg is tesznek ezekben a mesékben.
 

Valami nem stimmel. Ha az az érzésed, hogy itt nem stimmel valami, akkor jó eséllyel a sztorival tényleg nem stimmel valami. Ilyenre péld az az 1999-ben e-mailen terjedő híresztelés, miszerint az Alaska Airlines lezuhant gépén egy lelkész felesége a hangosbeszélőn keresztül kilenc percen át készítette fel az utasokat az Istennel való megbékélésre és a halálra. Ugyan miképp ragadhatta magához a vészhelyzetben egy utas a stewardess mikrofonját kilenc percen át (ahelyett, hogy a személyzet közölte volna a vészhelyzet esetén teendőket – még akkor is, ha a túlélésre nem volt esély)? Sehogy, ahogy azt a szerencsétlenül járt gép fedélzetén rögzített felvételek is tanúsítják: nem volt ilyen a katasztrófa előtt. És most komolyan, hogya fenébe lehetséges az, hogy emberi zsiradékból gyártson valaki élelmiszert? Fülzsírból? Hájból? Annyi keletkezne a zsírleszívásból, amire élelmiszerüzemet lehet alapozni?

Bűntudat-ébresztés. Egyes üzenetek nem a jól megírt történet hatásosságával érik el, hogy az emberek terjesszék őket, inkább a bűntudatukra apellálnak. Ezekkel már mindenki találkozhatott: a szövegben az áll, hogy egy súlyosan beteg szegény kisgyermek kívánsága, hogy minél többekhez eljusson az üzenet, vagy egy eltűnt személy felkutatásában segít, ha sokak megkapják a levelet, vagy példákat idéznek, milyen borzalmas szerencsétlenség érte korábban azokat, akik nem küldték tovább a tudósítványt.

Pénz ígérete. Ugyanaz , mint az előző, csak itt nem azért kell tovább küldened, hogy ne érezd rosszul magad, hanem mert ez neked kifizetődő lesz. Tehát ugyanúgy a szemétre vele!

Bennfentesség. Gyakran előfordul, hogy a koholmány azt próbálja elhitetni az olvasóval, olyan bennfentes információról van szó, amelyet a fősodor média valami miatt nem kapott fel (mert „ők is benne vannak”). A koholmány írója ebből következően azzal is érvelhet, hogy mivel a médiában ehhez az információhoz nem lehet hozzáférni, fontos az üzenetet minél többeknek továbbadni. (Talán dereng a Matula.hu hoaxa, a bazi nagy gáztárázó?)
 

Néhány tipp az interenetes hírek ellenőrzésére

És most néhány általánosabb tipp a bizonytalan forrásból merített hírek esetében

Szerzője
*Hol jelent meg a cikk?
Teljesen névtelen honlapon, személyes blogon jelent csak meg a hír? Olyan szervezet lapján, amely értesülései a múltban is megbízhatatlannak bizonyultak? Vagy olyan (hír)szervezet honlapján, amely ügyel hírnevére, ügyel arra, hogy ne kaphassák hazugságon?
*Ki támogatja a megjelenés helyét?
Ismerjük azt a személyt vagy szervezetet, amely a kérdéses honlapot/blogot fönntartja? Mi a fő célja a lap tulajdonosának/szponzorának? A hiteles tájékoztatás? Esetleg csupán üzleti érdekei előmozdítása? Világnézetének terjesztése?
*Ki a szerző?
Feltüntették-e a cikk szerzőjét? Ha igen, tudunk-e róla valamit? Valódi névvel van dolgunk, olyan szerzővel, akivel fel lehet venni a kapcsolatot, ha kérdéseink lennének az általa közöltekkel kapcsolatban? Ha a szerző közismert, mennyire lehet komolyan venni az eddigi munkái alapján? Szakértője-e annak a témának, amiről ír? Korábban is ügyelt-e arra, hogy, amit leír, az mindig hiteles és forrásokkal alátámasztott információ legyen, vagy épp ellenkező-leg, arról ismert, hogy rendszeresen túloz, összeesküvés-elméleteket gyárt, forrásai pedig megbízhatatlanok?
*Valóban az a szerző, akinek kiadja magát?
Egy internetes honlap/blog/fórumbejegyzés esetén nem lehetsz biztos abban, hogy az a szerző, akinek mondja magát. A személyazonosságot, amennyiben ez fontos, illik egyéb módon is (személyes találkozóval, hitelt éremlő más források állításai segítségével, stb.) ellenőrizni.
*Van-e elérhetőség?
Ha kérdéseink lennének, el tudjuk-e érni a szerzőt? Feltüntetett-e a lapon elérhetőséget?

Frissessége
*Frissítik-e a honlapot?
Azt a blogot/honlapot, ahol az információ megjelent, rendszeresen frissítik-e üzemeltetői? (Ha az utolsó frissítés hónapokkal ezelőtti, nehéz komolyan venni az ott megjelenteket).
*Friss-e az információ?
Amit a szerző friss információként tálal, valóban friss-e? Vagy egy régi hír bukkan fel ismét, amely csak a szerző számára volt új?
*Ha friss, mikor frissítették?
Mikor volt az utolsó frissítés? A hír/cikk/információ mellett a megírás ideje vagy utolsó frissítés ideje szerepel? Történt/történhetett-e az utolsó frissítés óta olyasmi, ami miatt a leírtak máris elavultak (ez akár pár óra alatt bekövetkezhet!), hitelességük megkérdőjeleződött?
 

Pontossága
*Vannak-e helyesírási hibák?
Meg lehet-e bízni egy olyan információban, amelynek szerzője még arra sem fordít figyelmet, hogy ne ejtsen bántó helyesírási hibákat?
*Tartalmaz-e észrevehető pontatlanságokat?
Vannak-e benne olyan tények (pl. évszámok), nevek, amelyek közismertek vagy máshonnan is ellenőrizhetők? Pontosan adja-e meg ezeket a szerző? Ha nem, lehet-e bízni a szerző információinak pontosságában, ha írásának más részeiben is pontatlan, hanyag?
 

Forrásai
*Első kézből szerzett információról van szó?
Ha igen, akkor a megadottak alapján ellenőrizhető-e az információ? Van-e elegendő adat (helyszín, időpont, szereplők, stb.), hogy magad is meggyőződhess a leírtak valóságtartalmáról?
*Ha másodkézből, dokumentáltak-e a források?
Feltünteti-e a szerző forrásait úgy, hogy azokat magad is ellenőrizhesd? Hivatkozik-e más, interneten elérhető forrásra? Megadja-e ezek elérhetőségét? Vagy ellenkezőleg, épp hogy rejtegeti előled forrásait, avagy maga sem tudja, honnét származik az értesülés?Valóban működnek-e ezek a linkek? Milyen frissek ezek a linkek? Olyan régiek, hogy már nem elérhetők, máshol fellelhetők, és gyaníthatóan a rajtuk keresztül elérhető információk elavultak?
*Idéz-e szakértőket?
Hitelesítik-e az információt a téma szakértői? Hivatkozik-e rájuk valaki, esetleg megkereste-e őket a cikk szerzője, kikérte-e véleményüket?
*Hivatkoznak-e rá mások?
Hivatkoznak-e az interneten erre az oldalra mások is? Ha igen, akkor kik? A téma szakértői? Hiteles sajtó/újságírók? Mi a véleményük az olvasottakról? Kiegészítik-e valami fontossal? Vagy csak olyanok, akik maguk sem tudják megfelelően értékelni az információ hitelességét, és elmulasztották ellenőrizni forrásaikat?
 

Objektivitása
*Súlyosan elfogult-e?
Láthatólag csak egy nézőpont bemutatására törekszik az írás, miközben kísérletet sem tesz arra, hogy az ellenérveket megvizsgálja, az ellenérdekelteket meghallgassa? A szerző csupán állítja, hogy elfogulatlan (ami a valóságban nem nagyon létezik), vagy becsületesen megosztja veled, esetleg mely irányba elfogult, milyen előítéletei, kötődései befolyásolhatják véleményalkotásában?
*Miért került az oldal a Webre?
Gyanítani lehet, hogy a kérdéses írás elsősorban nem azért került fel az internetre, hogy tájékoztasson, hanem hogy rábeszéljen/befolyásoljon, esetleg valamilyen terméket eladjon?
*Nem csak ugratás?
Nem elképzelhető, hogy a szerző az egészet csak viccnek szánta, csak a olvasóként nem ismerted fel írásában az iróniát?
*Rémhírek, híresztelések, városi legendák
Az Internet segítségével az újságíró számára eddig is veszélyforrást jelentő rémhírek, avagy régóta magukat makacsul tartó, ám de teljesen alaptalan városi legendák minden eddiginél hatékonyabban terjedhetnek. E-mailen, levelezőlistákon, blogokon akár néhány óra leforgása alatt óriási karriert futhatnak be ezek a koholmányok. Ezeknek a híreszteléseknek egy részét jellemzően jó szándékú, a hír valótlanságáról mit sem tudó emberek terjesztik, és némelyikük így fut be szédületes karriert.

A lényegre törő útmutató az írás és újságírás fortélyairól 420 nagyalakú oldalon

Írj olyan cikket vagy posztot, amelyet olvasóid is szeretni fognak! Legyen szó rövidhírről vagy hosszú magazincikkről, az ELSŐ LEÜTÉS megmutatja, HOGYAN.

Többféle bejelentkezéssel is hozzászólhatsz

Legolvasottabb posztok