Az angolszász sajtóban vezető hír volt, hogy a Wikipedia szerdán lekapcsolta angol nyelvű szolgáltatását huszonnégy órára. A lépés indítékairól (az online lexikon az amerikai szenátus illetve képviselőház elé beterjesztett szerzőjogi törvényjavaslatok elleni tiltakozásul hirdette meg az “elsötétítést”) a magyar sajtó is kimerítően beszámolt (pl. az MNO összefoglalója), és arról is, hogy a tiltakozást követően a szenátus meghátrálni látszik az ügyben (pl. az Index híre), ezért ezekről nem írnék – el lehet olvasni máshol.

Viszont egynémely gondolatot megosztanék itt  Jimmy Wales oxfordi előadása kapcsán, amelyen volt szerencsém csütörtökön személyesen is részt venni. (Az előadást nem foglalnám részletesen össze, szerintem Wales nem mondott igazából sok újdonságot, aki kíváncsi rá, megnézheti itt.)

Mi is az a freespeech.com?

A január 19-i happeninget Timithy Garton Ash szervezte és moderálta. Nem tartozik éppen kedvenc publicistáim közé, elég távol áll véleményem politikai kérdésekben az övétől, ez persze nem jelenti azt, hogy nem mosná le az érveimet két másodperc alatt műveltségével és tájékozottságával. És nem jelenti azt, hogy ne lenne kedves ember: erről saját magam is meggyőződhettem, mivel véletlenül ugyanabba a kis dinerbe járok Oxfordban reggelizni, ahol ő is felbukkan néha munkába menet. (Igen türelmesen viselte, hogy megzavartam újságolvasás közben, hogy bemutatkozhassam).

Szóval, Garton Ash nem csak felkapott történész és publicista, hanem kitűnően menedzseli is magát: az előadás, amely 24 órával azután kezdődött, hogy az elsötétítés a Wikipédián véget ért, kitűnő reklám volt saját projektjéhez, a freespeech.com-hoz is. Ez a kezdeményezés  elemzésekkel, tanulmányokkal, vitákkal,  tulajdonképpen a szólásszabadság globális problémáit igyekszik feltérképezni, illetve a sajtószabadság legfontosabb kritériumait, alapelveit lefektetni.

Nem magányos kezdeményezésről van szó, úgy tűnik, elég sok pénz van benne, valamint számos munkatárs és oxfordi diákok lelkesedése is. Meg is alkották a honlapon “a globális szólásszabadság tíz alapelvét”, amely elég hangzatos, bár ami az egyes pontokat illeti, nekem legalábbis kicsit semmitmondó. Mindenesetre ezek az alapelvek iránytűként szolgálhatnak az egyes országokban, hol lehetnek hiányosságok ezen a területen. (Az alepelveket most nem fordítom le, aki nagyon kíváncsi rá, nézze meg a honlapon.)

A freespeech.com nem titkolt célja, hogy később az itt található anyagok tananyagként is használhatók legyenek. (A honlap tartalmát a világ tizenhárom legelterjedtebb nyelvére is folyamatosan fordítják – a magyar, talán nem meglepő, nincs köztük, de pl. az urdu és az arab igen.)

Wales a történetmesélő

Nos, tehát akkor az észrevételek:

  • Ismét megmutatkozott, hogy aki jó történetmesélő, annak egy ilyen előadáson nyert ügye van. Ha meg tudod ragadni a közönség képzeletét, akkor gondolataid is termékenyebb talajra hullanak, kisebb lesz az ellenállás, hogy elfogadják érvelésed. Wales pedig jó történetmesélő. Példaként csak egyik anekdotáját hoznám fel. Az idei karácsonyt Jimmy Wales Angliában töltötte. Karácsonyra kislányának megvásárolta a Csillagok Háborújának digitalizált változatát blueray lemezen. Milyen jó is lesz – gondolta – megnézni a filmet hazafelé a hosszú repülőút alatt. Probléma: kislánya laptopja nem tudta a blueray lemezeket lejátszani, mire pedig hazaérnek Amerikába, az ottani DVD-lejátszójukon már nem tudták volna megnézni a filmet a földrajzi korlátozás miatt. Wales megpróbálta letölteni a filmet az iTunesról, ahol nem volt fenn. Tehát kétszer is hajlandó lett volna fizetni a moziért, még sem jutott hozzá a tartalomhoz. Kislánya pedig eközben gúnyosan a bittorentet emlegette. Az általános tanulság persze az, hogy a szórakoztatóiparban a szerzőijog-védelem a digitális korba lépve koránt sem tökéletes, és ha ez a rendszer tökéletlen, a tartalom elzárását is eredményezheti. Ilyeténképpen a az amerikai kongresszus elé terjesztett törvényjavaslatok a cenzúra veszélyét hordozzák az interneten (az internet nem úgy működik, ahogy azt a javaslatok kidolgozói képzelik – állította Wales).
  • Az előadás alatt a Wales rajongók twitter-üzeneteket küldözgettek az esemény közben. Ezeket egy kivetítőn meg is jelenítették a teremben. Azt a következtetést kellett levonnom, hogy az efféle tudósításokból ezután sem fogok tájékozódni, mivel az “itt vagyok és jelen vagyok” információján túl meglehetősen sok a pontatlanság. Pl. amikor Wales arról beszélt, meglepte mennyire nacionalista az amerikai vita hangneme (amerikai munkahelyek, érdekek vannak veszélyben – idézte az érveket – miközben ezek a multinacionális vállalatok szempillantás alatt lecserélnék Tom Cruise-t, ha találnának helyette olcsó kínai megfelelőt), mire nem egy twitter-üzenet a SOPA és a PIPA (a törvényjavaslatok) nacionalista nyelvezetéről beszélt.
  • A dugig megtelt előadóteremben az eseménynek azon a részén, ahol kérdéseket kapott Wales, nem tudtam feltenni a sajátom. Pedig lett volna esélyem rá, ha nem az első öt kérdés elhangzása után jelentkezem – amikor már legalább tizenöt kérdezőt regisztráltak a teremben. Tanulság: ilyen helyzetben jelentkezz elsőként, ha mindenképpen le akarod írni, hogy “lapunk kérdésére válaszolva elmondta”. Szerencsére nekem nem kellett erről az eseményről most tudósítást írnom…