Kezdőlap Uncategorized Kilencvenöt s...

Kilencvenöt százalék a szemétbe (Első alapérték: Alaposság)

Gabriel Garcia Marquez, az időhiány, a BBC 15 perc hírneve és az újságíró, aki szenved, mint a kutya. Avagy lehet még valamit kezdeni azzal az újságírói erénnyel, amit úgy hívnak: alaposság?


 

 

 

Gabriel Garcia Marquez a múlt hét péntekén az újságírásról ejtett néhány szót az észak-mexikói Monterreyben egy ottani konferencián. Mindez jó ürügyet szolgáltat most nekem ahhoz, hogy letudjak még egy alapértéket: az alaposságról lesz szó.
A Nobel-díjas író, aki maga is újságíróként kezdte pályafutását , az AFP híradása szerint a modern újságírót sújtó időhiány miatt sajnálkozott. „Amikor valaki nyomás alatt áll, nincs ideje gondolkozni” – mondta, ám – ahogy a szavaiból kiderült – ez épp így volt évtizedekkel ezelőtt is: Marquez a „modern újságírás” alatt láthatóan nem csak a 21. század egyre széttöredezettebb, hanem leginkább a 20. század tömegmédiáját érti.
A szűkszavú tudósításon elmerengve ezért már csak én teszem hozzá: a heti hét nap 24 órában szolgáltató (7/24) hírtelevíziók és hírportálok korában az alaposság egyre érezhetőbben háttérbe szorul a sokszor önmegsemmisítő hírverseny miatt.
Az alapossághoz ugyanis idő kell (ami persze pénz), de legfőképpen olyan munkamódszerek, amelyeket – attól tartok – sokan már csak azért sem sajátítanak el manapság a szerkesztőségekben, mivel egész egyszerűen gyakorlásukra nincs mód és lehetőség. Akadnak olyanok is, akik a ki tudja hány közreműködővel elénk tálalt alapanyag feldolgozását és átszerkesztését már újságírásnak tekintik. (Vegyük például az idézett AFP-hírt: a hírt Mexikóvárosból keltezték, ami arra utal, hogy az AFP tudósítója nem a helyszínről, hanem a helyi lapok tudósításai alapján foglalta össze az eseményeket. A valóság tehát már legalább két újságíró agyán átszűrődött, mire elérkezett hozzám, és én nem átallottam továbbrágni a gittet. Céljainknak persze ez most megfelel, de plasztikusan megmutatja: híreink többsége legalább ennyi, de általában még ennél is több áttétellel kerül elénk).
Arról már esett szó, hogy a riporter történetté sűríti a körülötte lévő világ eseményeit, tényeit, információit. Ahhoz azonban, hogy legyen miből sűríteni, rendszerint sokkal több információ birtokába kell jutnia, mint ami végül cikkébe kerül. Vagyis az újságíró legelső feladata a minél alaposabb információszerzés, anyaggyűjtés. Ahogy Dan Gilmore írja az Objektivitás vége című összefoglalójában:

„Akkor éreztem jól magam igazán, amikor a cikk végső változatából a 95 százalékát kihagytam annak, amit megtudtam. A legjobb riporterek mindig le akarnak bonyolítani még egy telefonhívást, mindig meg akarnak keresni még egy forrást.”

 

Ennek az alaposságnak a célja pedig az, amit a BBC szerkesztőségi irányelvei így fogalmaznak meg:

„Műsoraink megfelelő forrásokkal rendelkeznek, szilárd bizonyítékokon alapszanak, alaposan ellenőrzöttek, nyelvezetük pedig világos és pontos”

Editorial Guielines – The BBC’s Values and Standards

Az alaposság tehát elsősorban a források állhatatos felkutatásán, az általuk mondottak vagy írtak ellenőrzésében mutatkozik meg. Olykor mindez csak a személyes jelenléttel lehetséges – nem megoldható egy számítógép monitora elől szemlélve a világot vagy telefonon keresztül. És hát sok esetben ez időigényes vállalkozás. Az csak természetes, hogy a gyorsaság a hírek esetében mindig is erénynek számított, de vajon lehetséges-e az alaposság olyan környezetben, mint amelyet a BBC online hírszolgálatának 2005-ös emlékeztetője fest elénk? (Rob Liddle vezető szerkesztő emlékeztetőjének összefoglalóját Nick Davies Flat Earth News című könyvéből idézem:)

„A rendkívüli híreket (breaking news) öt percen belül fel kell tennünk”. Liddle kifejti, ez azt jelenti, hogy a munkatársaknak 5 percen belül meg kell írniuk a képernyő alján futó hírszalagba a hír online változatát, e-mailt küldeni a hírrovatba, hogy figyelmüket a hírre felhívják, négy bekezdés hosszú változatot írni a Ceefax ( a BBC hírügynökségi szolgáltatása) és a website számára, és, mindeközben „ellenőrizni” a hírt. Liddle ezek után elmagyarázta, hogy ezt követően a cél az, hogy a teljes cikket legalább tíz bekezdés hosszúságban a következő tizenöt perc alatt megírják. [Liddle] azt is javasolta, hogy mindezek ne csak a rendkívüli hírekre vonatkozzanak, hanem azokra is, amelyeknél „a szolgáltatásnak jót tenne, ha minél előbb fenn lennének – egy jó bírósági ügy mondjuk”. (p.69-70)

Nem feladatom a BBC-t emiatt rugdosni, csak arra hívnám fel a figyelmet: a hazai újságírók is etalonként tekintenek a BBC hírportálján  olvasottakra. Nem árt, ha ennek tükrében azért szelektálnak az ottani információk közül is, különösen a frissen felkerült anyagok esetében (amelyeket később persze a BBC-nél is átdolgozhatnak alaposabban).
Ez az őrült ritmus nem csak a felszínességet és gyorsaságot, de ellenhatásként az elmélyültség, a gondosság, a megbízhatóság és a pontosság iránti igényt is erőteljesebbé teszi. Nem minden sajtóorgánum számára üdvözítő eljárás tehát cikkeinek lebutítása és a bulvárosodás. Lesznek azonban olyan műhelyek, ahol túl későn jönnek erre rá.
Pedig Gabo még azt is mondta Monterreyben: „Nincs ennél jobb állás”. Még akkor is így van ez, ha azt is megjegyezte a mester: „Élvezzük, amikor drágakőre bukkanunk (értsd: jó sztorira), de úgy szenvedünk, mint a kutya, amikor azt látjuk, hogy komiszul bánnak a nyelvvel”.

A lényegre törő útmutató az írás és újságírás fortélyairól 420 nagyalakú oldalon

Írj olyan cikket vagy posztot, amelyet olvasóid is szeretni fognak! Legyen szó rövidhírről vagy hosszú magazincikkről, az ELSŐ LEÜTÉS megmutatja, HOGYAN.

Többféle bejelentkezéssel is hozzászólhatsz

Legolvasottabb posztok