Mire utal az első leütés? Elsősorban arra, hogy az írásnál sokszor az első betű, az első mondat, az első bekezdés a legnehezebb: minden szerző tudja, hogy a történetet elkezdeni sokszor a leggyötrelmesebb feladat az egész vállalkozásban. Ez a blog, de legfőképpen az azonos című könyv ebben is segítséget szeretne nyújtani. Nem csak a jó kezdésben, a jó folytatásban is. Nem megmondani, hogyan kell, hanem segíteni abban, hogyan lehet jól.

Van persze a kifejezésnek másik jelentése is. Az első leütés az ökölvívásban azt a pillanatot jelöli, amikor egy bokszoló először kerül a padlóra, de nem ütötték ki, feláll, és a meccset még akár meg is nyerheti. Érzésem szerint jelenleg az újságírás is ebben az állapotában van. Óriási változások közepette vagyunk, és egyáltalán nincs garancia arra, hogy az a tudás, szakmai tapasztalat, azok a mesterségbeli fortélyok és kipróbált módszerek, amelyeket a riporterek az elmúlt 100-150 évben felhalmoztak, a továbbiakban is irányadóak lesznek majd.

Pedig nehéz elképzelni, hogy a sajtó – legyen szó annak hagyományos vagy új formáiról, profi újságírókról, avagy az igazságérzetük, kíváncsiságuk, vagy csak közlésvágyuk okán író bloggerekről – e tudás nélkül képes lenne megfelelni feladatainak.

Nem sok értelme lenne azonban a (vész)harangot kongatni a ringben, hiszen ez azt jelentené, bedobjuk a törülközőt. Újságírók és nem újságírók egyaránt. Fel kell ismerni, hogy soha annyi tudás, ötlet és megharcolt tapasztalat nem volt még szabadon hozzáférhető, mint manapság. És azt is, hogy soha nem volt nagyobb szükség arra, hogy ezekről az ismeretekről beszélgessünk, és ezeket megosszuk egymással.

Ebben a nagy feladatban szeretne egy kicsiny részt vállalni ez a blog, reménykedve abban, hogy a bejegyzések kedvet csinálhatnak a könyvhöz is.

Close Menu