Kezdőlap Uncategorized Pénzügyi váls...

Pénzügyi válság – egy munkanélküli asszony történetén keresztül

Azt hiszem, kezdem érteni a pénzügyi válság lényegét: zseniális cikkre bukkantam a Wall Street Journal portálján. A sztori január 3-án jelent meg a lapban, és ékes példája annak, miként lehet az igen összetett gazdasági folyamatokat közérthetően az olvasóközönség elé tárni. A recept egyszerű: emelj be hús-vér embereket, meséld el a történetüket úgy, hogy abból ez a gazdasági káosz kibomolhasson. (Ez az, amiről William Blundell meglátásait idézve már rittyentettem egy postot).

A recept tehát egyszerű, de a megvalósítás a legjobb újságírókat is próbára teszi.

A WSJ cikke így indul:

 

A kicsiny kék ház néhány fadarabon és beton alapzaton nyugszik. A külső, rothadástól kikezdett falak érintésre meghajolnak. Korábban valaki egy konyhakést döfött a deszkaburkolatba. Az itratkapocssal a falhoz tűzött határozaton ez áll: “Emberi tartózkodásra alkalmatlan”.
A két hálós, egy fürdőszobás vityilló a West Hopi Streeten az idei pénzügyi pánik története, 53 négyzetméteren elmesélve. Segít elmagyarázni, miként lett eredménye rossz döntések sorozatának a nagy gazdasági világválság óta legsúlyosabb pénzügyi krízis.
Nem egészen két évvel ezelőtt az Integrity Funding LLC, egy helyi hitelező, 103.000 dolláros jelzálog kölcsönt adott a [ház] tulajdonosának, Marvene Haltermannak, egy hitelezők hosszú sorával, és saját bevallása szerint, régóta alkohol és drogproblémákkal küszködő munkanélküli asszonynak. Amikor tavaly augusztusban a házat elárverezték, az Integrity már rég eladta a kölcsönt a Wells Fargo & Co.-nak, amely aztán továbbértékesítette azt a HSBC Holdings PLC-nek, amely többezer más kokcázatos kölcsönnel egybecsomagolta, majd ezt darabokban eladta több befektetőnek.
Ma a befektetők jó ha 15.000 dollárt visszakapnak. Ezt is azért, mert a szomszédok néhány napja megvették a házat, hogy lebontsák.
 

Miközben a szerző végigkíséri, kik hogyan adtak újra és újra túl a kölcsönön, hogyan minősítették a hitelt elsőrangú befektetésnek a minősítő cégek (amelyek – láss csodát – sorra megtagadták a nyilatkozatot a riportertől) kibomlik előttünk a globális pénzügyi világnak az a felelőtlensége, amelyért természetesen most mi fizetünk (sajnos mi, magyarok duplán, tekintve, hogy az országot eleve igen kiszolgáltatott helyzetben és legyengítve érte ez a válság).

A cikkben élnek a karakterek (a munkanélküli asszony jól megrajzolt, egyáltalán nem ellenszenves figura), kitűnőek a leírások, elsőrangú a dramaturgia. Nem kevés munka lehet benne. Igazából hasznos lenne az egészet lefordítani, mert oly sok mindent be lehetne mutatni rajta (a klasszikus WSJ A-hedet, a hármas címszerkesztést, a lesüllyesztett leadként funkcionáló nut grafot – ld. második bekezdés -, sok-sok dolgot, amiről egyébként is szót ejtenék még). De erre egyrészt nincs most időm, másrészt éppenséggel nem vásároltam meg a cikket újraközlésre. Úgyhogy kénytelenek lesztek beérni a linkkel.

Tekintve, hogy sajnos ez az év Magyarországon is magával hozza majd a bedőlő lakáshiteleket (ennek oka persze elsősorban a devizahitelezés és a munkanélküliség lesz, nem pedig a felelőtlen hitelezői gyakorlat), a recept szerintem használható: emberek, családok sorsán keresztül kell bemutatni azt, ami nagyon is húsba vágó.

Nem pedig a pénztárfülkéből vagy a kormányzati, válalatigazgatói székekből – persze tudom, egyszerűbb idézni a szakértők (Magyarországon sokan leszerepeltek közülük az elmúlt években) maszataolását, mint végigvezetni az olvasót egy ilyen történeten. (Hoppá, ha jól látom, ebben a cikkben például egyetlen szakértő nem nyilatkozik, mégis érthető a sztori, – persze valószínű, ehhez a cikkhez készültek háttérinterjúk).

No és még egy megjegyzés: amitől a WSJ működik, az nem elsősorban az, hogy jól infomrált a gazdasági kérdésekben (nyilván ettől is). Hanem az, hogy kitűnő riporterei vannak, akik egyébként aligha élik a brókerek életét. Amikor egyszer egy ottani szerkesztővel beszélgettem, megjegyezte: a címlapra mindig kerül egy olyan sztori, amit a vállalati tanácsteremben el lehet mesélni a szomszéd széken ülőnek: egy olyan igazi, életszagú, latyakban sárban csúszva megszerezhető cucc. Olyan, amiről gyaníthatóan kevés élménnyel rendelkeznek az ott ülők…

 Update: jaj, most vettem észre, van hozzá videjó is, meg képriport. Azt elemezzék az online szerelmesei, de bizti az is jó.

 

A lényegre törő útmutató az írás és újságírás fortélyairól 420 nagyalakú oldalon

Írj olyan cikket vagy posztot, amelyet olvasóid is szeretni fognak! Legyen szó rövidhírről vagy hosszú magazincikkről, az ELSŐ LEÜTÉS megmutatja, HOGYAN.

Többféle bejelentkezéssel is hozzászólhatsz

Legolvasottabb posztok