Kezdőlap Uncategorized Szédereste ke...

Szédereste keresztényekkel

Kicsit megszeppenve ültem az asztalhoz, mert – bár vallásomat, mint mondani szokás, nem gyakorlom – tartottam attól, hogy nagypéntek este nem illő dolog egy katolikusnak széderestére menni.

Szorongásom némileg oldódott, amikor kiderült, hogy a pászkaünnep e sajátos vacsoráján aznap kilenc keresztény (a metodistától a katolikusig) ült, valamint két és fél zsidó.  A fél G.J. (Dzsídzséj) volt, aki vallási hovatartozását azzal a szóval határozta meg, amellyel manapság sokan családi állapotukat szokták leírni a Facebookon: ‘”complicated”.

Többségünket tehát a kíváncsiság hozta ide, no meg a közös vacsora reménye. A húsvéti szünetben ugyanis itt a college-ben örül az ember, ha egyáltalán találkozik valakivel, hiszen a legtöbben hazautaznak ilyenkor, és csak azok maradnak itt, akiknek nincs jobb dolguk épp. Vagy nincs hová hazautazniuk.

Két és fél autentikus vendéglátónk útmutatása szerint mindenki készült valami étellel az estére. Én a lengyel Kasiával nem kockáztattam: vegyes salátát aprítottunk délután a konyhában, ezt tettük az asztalra. A bátrabbak halat, vagy az elengedhetetlen chároszetet (alma, dió, fahéj és bor keveréke). Az olasz Rodolfó süteményt, amelyet a legnagyobb sajnálatomra félre kellett tennünk későbbre, mivel a kelt tészta nem felelt meg a széder szigorú élelmezésügyi előírásainak.

Tehát ott volt az étel a fehér abroszon. Az abrosz az asztalon, amely a Green Templeton College istállóból átalakított klubhelységében állt. És körötte ott ültünk mi, tizenketten a kollégiumból.

Hogy miről is szól a szédereste? Teológiai képzettségem és családi hagyományaim sem teszik lehetővé, hogy erre a kérdésre szakszerű választ adjak, ezért csak nagyon röviden: ezen az estén a zsidók az Egyiptomból való kivonulásra emlékeznek, a szolgaságból való szabadulásra. A különös (és egy kicsit hosszadalmas) szertartás azt a várakozást is megidézi, amelyet az indulás előtti éjszakán a készenlétben állók élhettek át. (Akit bővebben érdekel, a széderről részletes leírás van a magyar Wikipedián.)

Remélem, nem értettem félre semmit, amikor azt írom: a szédereste alapvető előírásai kötöttek, de hogy pontosan milyen magyarázatok, imák ás énekek szerepelnek az Exodust megidéző szövegkönyvben (a Hagadában), az alapvetően családi hagyomány kérdése. A forgatókönyv tehát adott, de a pontos szöveg változó. A hatvanas években például megszaporodtak a békességet, a szabadságot és az összetartozást előtérbe helyező beatnik hagadák, majd létrejöttek a nők egyenjogúságát előtérbe helyező feminista hagadák is.

Amerikában a mai napig a Maxwell kávévállalat 1932-ben kiadott, minimalista Hagada-verzója a legelterjedtebb. A cég a gondozásában megjelent Hagadával akarta népszerűsíteni a kávéfogyasztást a vallásos amerikai zsidók körében. Nem is sikertelenül, hiszen sok amerikai zsidó családnál a vacsora utáni kávé (a tea helyett) a széder félhivatalos része lett. (Minderről részletesen szól a New York Times minapi cikke.)

A széder azonban nem csak szertartás, hanem beszélgetés is. Kitűnő alkalmat teremt a  párbeszédre. A vallások köztire kiváltképp.

A mi asztalunknál az imák, magyarázatok és énekek szünetében inkább udvarias társalgás folyt: mindenki ügyelt arra, nehogy valamivel sértse asztaltársa érzékenységét.

Egyik amerikai vendéglátónk felvetésével, miszerint a Szentírásban szerepelő utolsó vacsora valószínűleg szédereste lehetett, nehéz is lett volna vitatkozni. A pászka megtörése és szétosztása nagyon is hasonlít ahhoz, ahogy Jézus a (kovásztalan) kenyeret megtörte és tanítványainak adta. (A messiási zsidók, akik Jésuát megváltóként fogadják el, fontosnak tartják hangsúlyozni ezt az azonosságot.)

Persze a szóban, kenyér, benne is van a különbség: a kovászos kenyér tilalma a széderestén a készenlétet, a várakozást jelképezi (azt, hogy nem lesz idő megvárni, míg megkel a teknőben a tészta, mert indulni kell). Az utolsó vacsorán maga Krisztus lesz a kovász, a megkelt kenyér, jelezvén a várakozás beteljesülését.

Voltaképpen mindkét lelkiség sóvárgó szerelem. Az egyik beteljesületlen:  úgy hiszi, a megváltó akkor jelenik meg ezen a világon, amikor erre mindenki készen áll. A másik is sóvárgás, sóvárgás azután, aki itt volt köztünk, de az emberek nem ismerték fel. (János evangéliumában: “Őbenne vala az élet, és az élet vala az emberek világossága; És a világosság a sötétségben fénylik, de a sötétség nem fogadta be azt.”)

A szédereste legtitokzatosabb pillanata, amikor a szertartás vezetője kitölti a bort az Illés próféta (aki a zsidók számára a messiás előhírnöke, a keresztény teológia szerint pedig Jézus előképe) számára odakészített kehelybe. (A szertartás közben több pohár bort el kell fogyasztania a részvevőknek. Nekünk sajnos – kóser bor híján – be kellett érnünk szőlőlével.) Ezután az egyik vendég, a szertartás vezetőjének felszólítására, az udvarra vagy az utcára néző ajtóhoz siet, és kinyitja azt.

Mikor Rodolfo kitárta a College udvarára nyíló régi ajtót, és visszaült a helyére, hűvös szellő érkezett a szobába a háta mögött. Csend lett.

Kinek-kinek más volt abban a pillanatban az, aki tizenharmadikként az asztalhoz ült. A remény pillanatában.

Az este végén G.J. szétosztotta a megmaradt ételt. Én meg a sarokban álló kávéautomatából kicsikartam egy feketét.

Nos, akkor ezzel a kívánok mindenkinek reményteljes húsvétot – és pászkaünnepet!

A lényegre törő útmutató az írás és újságírás fortélyairól 420 nagyalakú oldalon

Írj olyan cikket vagy posztot, amelyet olvasóid is szeretni fognak! Legyen szó rövidhírről vagy hosszú magazincikkről, az ELSŐ LEÜTÉS megmutatja, HOGYAN.

Többféle bejelentkezéssel is hozzászólhatsz

Legolvasottabb posztok