Amikor valaki azzal hozakodik elő, hogy ezentúl az újságíró kezébe nyomjunk videokamerát, és a megírt cikkek mellett szállítson filmeket is az online oldalra, mindig egy szakállas vicc jut eszembe. Az, hogyha emellett a farkára seprűt kötnénk, akkor mindeközben, jártában-keltében a szerkesztőséget is kitakarítaná.
A Wall Street Journal most mégis ilyesmivel kísérletezik. Okostelefonnal felszerelt újságírói 10-15 10–45 másodperces klippeket töltenek fel az erre a célra fejlesztett szerkesztőségi rendszerre. Ezek a rövid videók aztán – szerkesztői jóváhagyás után – megjelennek a nyilvános oldalon. A WorldStream-en lévő videók tehát nem igazán mozgóképre írt sztorik, mint inkább impressziók, az újságíró benyomásai, a világ lehangképezése, imitt-amott foltokban.
A WorldStreamen jelenleg leginkább az országos republikánus jelöltállító-gyűlésről szerzett benyomások szerepelnek a friss videók között. Felszálló luftballonok (nagyon szép), rendőrsorfal (ilyen nekünk is van) elmosódott arccal beszélő Mitt Romney (ebben a formájában is hazudik).
Nekem úgy tűnik, mintha a projekt tipikus példája lenne annak, hogyan kötelezzük az újságírót olyan tevékenység végzésére, amiben nem jó, ahelyett, hogy azt csinálná, amiben jó. És amiért lapját megveszik, illetve online változatára ellátogatnak az olvasók.
Talán ennyiből is érzékelhető, azok közé tartozom, akik szerint nem minden zseniális riporter születetett fotós vagy kameraman – persze vannak kivételek. A zseniális riporterünk helyett könnyen kaphatunk egy csapnivaló videoújságírót. Ami lehet, hogy menő dolog, de igazából, minek.
Ez amúgy igen messzire vezető probléma: ha egyes újságok és magazinok többet foglalkoznának a színvonalas tartalommal, mint a twitterezéssel és a Pinteresten való megjelenéssel, egészen elképesztő dolog is történhetne: ismét lennének olvasóik.
Ami engem illet, a WSJ-t leginkább riportjaiért, eredeti témafelvetéseiért, éleslátásáért olvastam, ha olvastam. Sosem jutna eszembe videókat nézegetni az oldalán. Hozzáteszem, más hírportálokon is ritkán jut eszembe: az én online olvasási szokásaimhoz valahogy nem passzol a hírvideó. Ha gyors információra van szükségem, azt egy hirtelenjében átfutott szövegből hamarabb megszerzem, ha alaposabb, átfogóbb elemzésre, riportra, akkor annak általam kedvelt formája ismét csak az írott szöveg vagy a hosszabb riportfilm (20+ perc).
A 2-3 perces filmes híranyag a televízión hasznos – ha nincs más lehetőség a hírek megismerésére. De ha már gép előtt vagyok, a legritkább esetben kattintok a hírportálok videós részeire.
Nagy ritkán előfordul, hogy megnézek egy-egy videót is – de általában nem azért, mert annak hírértéke van. Leginkább akkor, ha annak valamiféle hitelesítő szerepe van (a nyilatkozó tényleg akkora butaságot mondott, a jelenet tényleg annyira kínos). Vagy az anyag esetleg kevésbé informatív, mint inkább szórakoztató (ez esetben viszont nem a hírekre vagyok kíváncsi, hanem unatkozom.)
Persze létezhet közönségigény erre, és simán lehet, hogy csak én vagyok a begyöpösödött agyú.
Ti hogy vagytok ezzel? Nos, elérkezettnek látom a pillanatot, hogy kipróbáljam a szavazó bővítményt a blogon.
[poll id=”2″]
FRISSÍTÉS: A szíriai minivideók elég addiktívak. Bár sok minden nem derül ki belőlük. A WorldStream-re mutató linket javítottam, mert a korábbi változatban hibás volt.
