Igen, nekem is van már Batman és Robin-os pofonvágós képregénykockám. Úgy döntöttem, nekem is kell.
Mert tegyük fel, hogy amikor meglátok egy ilyet a Facebookon, ellenállhatatlan vágyat érzek arra, hogy lájkoljam vagy leszedjem, photshopolgassam és megint csak megosszam.
Tegyük fel, hogy ez majdnem olyan, mint amikor Pavlov kutyájánál megszólal a csengő. Mert van bennem valami rejtetett utasításkészlet, és a denevérember tudja, hogyan kell elindítani a programot.
Richard Dawkins etológus és evolúcióbiológus az ilyen kulturális utasításkészleteket nevezi mémeknek. Mint azt Az ördög káplánja című munkájában írja: “A mémek esetében az önmagát másoló információ fertőző betegségként emberről emberre terjed”.
Dawkins meghatározása szerint a mém lehet bármilyen tanult mozdulat, viselkedés vagy norma információs “alapegysége” vagy éppen az ezek következtében bekövetkező jelenség, kép, alkotás stb.: olyasvalami, amelyet emberek azért adnak át egymásnak, mert nem állják meg, hogy ne adják azt tovább.
Az ilyen kód nagyon ragadós, alapvetően utánzással terjed. Egy bolond százat csinál alapon. (Némiképp hatékonyabbnak tetszik, mint a főemlősök reprodukciós rátája.)
Amikor tehát Dawkins nyomán internetes mémekről beszélünk, ezt a szinte önmagát másoló, vírusszerűen terjedő információt értjük alatta. Ahogy az eddigiekből kiderült, a mém nem csupán az internetes jelenségek magyarázatára szorítkozó teória. (Már akkor divatba jött, amikor a világháló még csak a katonák és tudósok játékszere volt.) Ám a posztmodern digitális térben (jól mondtam?) az elmélet új erőre kapott: sok ilyen mém, meg rengeteg szorgalmas megosztó (lájkoló), és máris kész a popkultúra. A közösségi oldalak tehát épp jókor szökkentek szárba ahhoz, hogy megmentsenek egy egyébként sokak által támadott elméletet.
Ma már az O-zone számra tomboló kövér kisfiú youtube-os videója mém. Persze, Lennon szemüvege is. Andy Warhol és a Campbell paradicsomleves-konzerv? Klasszikus. Batman és Robin. Hú! Minden! Érted? Minden!
Illetve majdnem.
Isten egy vírus
Dawkins a mém fogalmát az 1976-ban megjelent Önző gén című munkájában tisztázta le. Azért csak tisztázta, mert előtte másnak is eszébe jutott már, hogy a darwini evolúcióelméletet az emberi kultúrára alkalmazza.
Ennek értelmében ugye a mémek versengenek is egymással: amelyik ragadósabb, az terjed jobban. Aztán sok ilyen sikeres mém, és máris kész a civilizáció.
Ez persze, valljuk meg, némiképp pesszimista olvasata a kultúrának, de elegánsan nagyvonalú. Van benne valami összekacsintás: a felvilágosult felhasználó mémnek nevezi azokat a jelenségeket, amelyekről megállapítja, hogy azok, és azt mondja: tudom, hogy tudod, hogy én tudom. És úgy kattint. Batman tehát kulturális mém, és ezt mondani menő dolog. A bűnelkövetés egyes módozatait kulturális mémnek tekinteni viszont rasszizmus.
Nem egyszerű ez.
Dawkins például megrögzött ateista, ezért így utólag az is elmondható, hogy az elméletet azért csiszolta tökélyre, azért terjesztette el divatos és népszerű könyvekben, hogy végül leírhassa, hogy “Isten egy vírus”. (Bergman szerint meg egy pók: van ezekben az egzisztencialista kijelentésekben valami heroikus és felemelő.)
Dawkins arra gondolt, hogy a vallások terjedése tökéletes mémjelenség, az önmagát másoló információ tipikus példája, amely megfelelő közegben (emberi kiszolgáltatottság, nyomor, kétségbeesés – tetszés szerint kiegészíthető) igen gyorsan és hatékonyan másolja át magát emberről emberre. Marx újratöltve.
Jól hangzik, de semmire sem jó?
Persze elég öntelt dolog az én tudományos felkészületlenségemmel Dawkinst bírálni. Át is engedem a szót valaki másnak.
Alister McGrath ír teológus és biokémikus (így egy személyben), egy egész könyvet (Dawkins istene) szentelt annak, hogy Dawkins egyre bigottabbá váló ateizmusát darabokra szedje. Ezen belül is egy egész fejezetet a mémelméletnek, amelynek tarthatatlanságát több oldalról is megvilágította. Egyrészt rámutatott, hogy Dawkins rendszerében az ateizmus is mém, és terjedésében – ha komolyan vesszük Dawkins modelljét – pont olyan jellegzetességeket mutat, mint bármely más vallás.
Dawkins szerint persze az ateizmus nem mém, hanem tudományos világkép, amely a mémek beazonosíthatóságát lehetővé teszi. (A lényeg: valakik valamilyen magaslatról megmondhatják, az ateizmus nem mém, a katolikus vallás az pedig az.)
A legnagyobb probléma azonban, hogy a mémelmélet, azon túl hogy jól hangzik és elegáns analógia, híján van minden bizonyítéknak (szemben a genetikával, amely ugye a DNS felfedezése után nem csupán teória). Ráadásul nem magyaráz meg semmit. Semmi olyat, amelyet más kulturális elméletek ne magyaráznának el jobban.
Ennek ellenére a mémelmélet divatos és terjed. (Mint a biciklilopás.) McGrath rámutat arra, a mémelmélet maga is mém.
Én Dawkins korábbi könyveit szerettem. Alister McGrath könyvét is izgalmasnak találtam. Az ember szereti nálánál okosabb emberek vitáját hallgatni, olvasni.
A képregénykocka eredete
Azt is érteni vélem, hogy a Batman és Robin képregénykockát miért nevezhetjük internetes mémnek. Magyarországon is már sokféle változatban terjed, világszerte hódít (bár a Top 40-ben nincsen benne): mindenki saját üzenetét próbálja odatapasztani a gyorsan terjedő mémre. (Igen, én is ezt tettem. Gondolom, reklámszakemberek hadseregei kísérleteznek azon, hogyan tudnák saját információjukat bejuttatni egy-egy gyorsan terjedő mémbe, vagy éppen hogyan tudnának saját mémet alkotni, amely aztán vírusszerűen elterjed a kattintgató internetezők között.)
Az eredeti kocka egyébként egy 1965-ös képregényben szerepel, ahol egy alternatív valóságban Batman megzakkan, és azt gondolja, hogy apja haláláért Superman a felelős. Ez már önmagában is dráma, de a denevérember felzaklatott lelkiállapotában még Robint is felpofozza, amikor a hű barát felhívja figyelmét következtetéseinek logikai hiányosságaira.
Szóval ennek a megváltoztatott valóságnak a megváltoztatott kockái feltartóztathatatlanul terjednek a neten. Vannak éneklős meg macskás videók, amelyek még inkább. Tényleg olyan, mintha az ember nem tudna ellenállni, és azt mondja magában: hát én ezt megosztom.
Szóval kulturális replikátor gépek vagyunk csupán, legyen szó Batman pofonjáról vagy a hülyeség terjesztéséről?
Én nem tehetek róla, bíró úr?
Epilógus
FRISSÍTÉS
Ez most futott be, és mivel aktuális is, meg témába is vág, idelinkelem. A hvg.hu írása arról, hogyan lett Varga István képviselő úrból egy éjszaka alatt internetes mém. Tanulságos, több szempontból is…
http://hvg.hu/itthon/20120911_Egy_ejszaka_alatt_mem_lett_a_fideszesbol
