Hírgrafika a lapok véleményoldalán? Koncert kritika grafikonokban? Képregény, mint tudósítás? Új műfajok a papír alapú médiában. Avagy rajzolj te is publicisztikát!
Nyilvánvaló, hogy az internetes újságírás olykor szétfeszíti a hagyományos műfajokat. Ezekről a lehetőségekről rengeteg anyag található fenn a neten, de ez a post most elsősorban nem abban próbál segíteni, hogy miképpen nyomd meg a play gombot a kamerádon, hogyan ne felejtsd el az interjúalany orra alá dugni a digitális diktafonodat, vagy hogy melyik vágó szoftvert telepítsd a gépedre. (Az ilyen útmutatók számosak és hasznosak, ha erre vágysz, nézz körül mondjuk itt vagy itt).
Új műfajok ugyanis nem csak a neten jelentek meg az utóbbi időben a sajtóban, hanem a változtathatatlannak és kihalófélben kikiáltott papírmédiában is.
A kísérletek egy része arról szól, miképpen lehetne a lapok eddigi kép-szöveg kettőségét (ami az újságok esetében egy kicsit olyan, mint a gondolkodásunkat évszázadokig meghatározó test-lélek dichotómia), valamiképpen feloldani. Nos hát, egy ilyen próbálkozás a lapok véleményoldalán megjelenő publicisztikák és a hírgrafikák összegyúrása. Jobb híján nevezhetjük „véleménygrafikának”.
Hírgrafikával eleddig leginkább a lapok hírodalain találkozhattunk, ahol tényeket, adatokat, helyszíneket magyaráztak velük az olvasónak. De hogy véleményt is képesek lennének kifejezni?
Hogy miként lehetséges ez, érdemes megnézni Charles M. Blow, a New York Times volt hírgrafika góréjának rovatát szintén a Timesban.
Aki egy még elrugaszkodottabb dologra vágyik, annak ajánlhatom Andrew Kuo munkáit. Az ő hírgrafikáit tekinthetjük akár művészetnek is: pl. koncertélményeit rendezi grafikonokba és adatsorokba. Bizonyítékként, hogy őrültség, de tényleg van benne rendszer, íme egy munkái közül:
Természetesen eközben nem feledkezhetünk meg a jó öreg képregényről, amellyel már régóta kísérleteznek újságírók, hogy miképpen lehetne vele valódi történetet elmesélni az olvasónak. A New York Times egy 2003-as tudósítása képregényben:
A cikk hátteréről itt olvashatsz.
Nagyobb visszhangot kapott próbálkozás a Slate képregénye, amely a hivatalos 9/11 jelentést rajzosította meg és mesélt a szeptember 11-i eseményekről, előzményeiről. Szerintem nem kicsit infantilis, de óriási munka van benne, és lehetett volna akár jó is.
A brit Independent vagy egy hónapja jelentett meg egy recenziót két képregényről, amelyeket az iraki események ihlettek – igaz, az idézett munkák fikciós művek, bár az egyiknek a főszereplője egy újságíró.
Tény, hogy bizonyos értelemben a szövegtől a képek felé mozdulunk el. Ez azonban nem feltétlenül a Gutenberg-galaxis megsemmisítését jelenti. Nem csupán annak esélye nő, hogy előre tör a funkcionális analfabetizmus, és megjelenik egy diszlexiás nemzedék, hanem hogy a szöveg e kísérletekkel új életre kel.
Az ehhez szükséges vizuális kultúra alapjait ma már szinte észrevétlenül szívjuk magunkba. A számítógépen csücsülő grafikai és animációs programok pedig lehetővé teszik, hogy egyre többen kísérletezzenek azzal, miként meséljenek a szöveg mellett képekkel is.
És ebből érdekes és értékes dolgok születhetnek – a papírlapokban is.
