A Guardian című londoni napilap eztán megosztja olvasóival, min dolgoznak éppen újságírói. Úgy értem, nem utólag (azzal, hogy a cikkeket közlik), hanem – kedvelt kifejezéssel élve – valós időben. Mindent. Úgy értem, majdnem mindent.
Minderről a világ egyik legjobb napilapjának tartott Guardian céghíreit, újításait, szerkesztőségi történéseit dokumentáló Inside Guardian Blog számolt be hétfői bejegyzésében. Itt láthatók azok a rendszeresen frissített táblázatok is, amelyek az egyes rovatok tervezett anyagait tüntetik fel. Illetve majdnem feltüntetik, hiszen azt a blogbejegyzés is közli, hogy egyes anyagok esetében, legfőképpen a versenytársak kíváncsiskodását megelőzendő, a szerkesztők visszatartják majd ezt az információt.
Hogy mekkora aránya nem jelenik meg a tervezett cikkeknek ezen a valós idejű listán, azt nehéz lenne megbecsülni. Annyi tény, hogy ma is láthatjuk pl., hogy Allen riporter az Egyesült Királyság új munkanélküliségi adatait fogja sasolni délelőtt fél tízkor (feltehetőleg valami sajtótájékoztató keretében), Travis riporter pedig a Legfelsőbb Bíróság ítéletére igyekszik, amelyet a kényszerházasságok ügyében fognak kihirdetni 9 óra 45 perckor.
Egy másik bejegyzés a listán – és ez jól mutatja a rendszer árnyoldalát is – a szlovák kormány bukásáról tervezett anyagról szól, mellette a bántó megjegyzés: „Szlovákia – mi az?”.
Hát akkor csak első benyomásként és futólag (ezért bizonyára igazságtalanul és irigykedve), vázlatszerűen erről a tényleg bátor lépésről.
Előnyök:
- Az olvasók még a kéziratok leadása előtt kapcsolatba tudnak lépni a riporterekkel, ha úgy érzik, fontos információjuk van a kérdéses témában. Erre szolgál, hogy a táblázatokban feltüntetett riporterek többségének neve mellett szerepel Twitter címük.
- Mivel nagyon úgy tűnik, hogy a szerkesztőségi rendszerbe integrált napi terveket jelenítik meg automatikusan némi cenzúrával, a szerkesztőket ez arra sarkalja, hogy vegyék komolyabban az újságírók, illetve szerkesztők napi, heti stb.terveinek dokumentálását, rendszerezését, ami tervezhetőbb napilapot eredményezhet. (A tervezett anyagok vagy a várható események efféle listáját szerkesztőségi tükörnek is szokták nevezni, innen e blogbejegyzés szellemeskedő címe.)
- Az átláthatóságot erősíti az olvasók felé.
- Illetve ennek mítoszát: újabb coolság a Guardiannél – „ezt csináljátok utánunk!” tényező a versenytársak, olvasók felé.
Hátrányok:
- A legfontosabb, exkluzív anyagok úgysem szerepelnek benne. Kicsit szemfényvesztés.
- Az újságírók e-mailes elérhetősége helyett Twitter címük szerepel, amely két dolgot bátorít: (1.) a riporterek többet üljenek a gép előtt, és a körülöttük lévő események megfigyelése helyett online csicseregjenek; (2.) olyan olvasók írjanak, akik maguk is a gép előtt ülnek és csicseregnek, ahelyett, hogy valami értelmesebbet csinálnának.
- Mindebből következően a valós információk helyett az akadékoskodók eldugítják majd ezt a csatornát, amivel számolhattak a szerkesztők, mivel a riporterek értékes információk megosztására szolgáló személyes e-mail címét nem adják meg a táblázatokban.
- Az ilyen tükrökben óhatatlanul szereplő nem PC humor, összekacsintás, és így belső, de az ott dolgozóknak fontos információk lassan eltűnnek a tükrökből. Ez nem javítja azt a munkalégkört, amelynek pont hogy a tabuk nélküli információcsere fenntartását kellene szolgálnia.
