Kezdőlap Blog Oldal 5

A világ imitt-amott foltokban

0

Amikor valaki azzal hozakodik elő, hogy ezentúl az újságíró kezébe nyomjunk videokamerát, és a megírt cikkek mellett szállítson filmeket is az online oldalra, mindig egy szakállas vicc jut eszembe. Az, hogyha emellett a farkára seprűt kötnénk, akkor mindeközben, jártában-keltében a szerkesztőséget is kitakarítaná.

A Wall Street Journal most mégis ilyesmivel kísérletezik. Okostelefonnal felszerelt újságírói 10-15   10–45 másodperces klippeket töltenek fel az erre a célra fejlesztett szerkesztőségi rendszerre. Ezek a rövid videók aztán – szerkesztői jóváhagyás után – megjelennek a nyilvános oldalon. A WorldStream-en lévő videók tehát nem igazán mozgóképre írt sztorik, mint inkább impressziók, az újságíró benyomásai, a világ lehangképezése, imitt-amott foltokban.

A WorldStreamen  jelenleg leginkább az országos republikánus jelöltállító-gyűlésről szerzett benyomások szerepelnek a friss videók között. Felszálló luftballonok (nagyon szép), rendőrsorfal (ilyen nekünk is van) elmosódott arccal beszélő Mitt Romney (ebben a formájában is hazudik).

Nekem úgy tűnik, mintha a projekt tipikus példája lenne annak, hogyan kötelezzük az újságírót olyan tevékenység végzésére, amiben nem jó, ahelyett, hogy azt csinálná, amiben jó. És amiért lapját megveszik, illetve online változatára ellátogatnak az olvasók.

Talán ennyiből is érzékelhető, azok közé tartozom, akik szerint nem minden zseniális riporter születetett fotós vagy kameraman – persze vannak kivételek. A zseniális riporterünk helyett könnyen kaphatunk egy csapnivaló videoújságírót. Ami lehet, hogy menő dolog, de igazából, minek.

Ez amúgy igen messzire vezető probléma: ha egyes újságok és magazinok többet foglalkoznának a színvonalas tartalommal, mint a twitterezéssel és a Pinteresten való megjelenéssel, egészen elképesztő dolog is történhetne: ismét lennének olvasóik.

Ami engem illet, a WSJ-t leginkább riportjaiért, eredeti témafelvetéseiért, éleslátásáért olvastam, ha olvastam. Sosem jutna eszembe videókat nézegetni az oldalán. Hozzáteszem, más hírportálokon is ritkán  jut eszembe: az én online olvasási szokásaimhoz valahogy nem passzol a hírvideó. Ha gyors információra van szükségem, azt egy hirtelenjében átfutott szövegből hamarabb megszerzem, ha alaposabb, átfogóbb elemzésre, riportra, akkor annak általam kedvelt formája  ismét csak az írott szöveg vagy a hosszabb riportfilm (20+ perc).

A 2-3 perces filmes híranyag a televízión hasznos – ha nincs más lehetőség a hírek megismerésére. De ha már gép előtt vagyok, a legritkább esetben kattintok a hírportálok videós részeire.

Nagy ritkán előfordul, hogy megnézek egy-egy videót is – de általában nem azért, mert annak hírértéke van. Leginkább akkor, ha annak valamiféle hitelesítő szerepe van (a nyilatkozó tényleg akkora butaságot mondott, a jelenet tényleg annyira kínos). Vagy az anyag esetleg kevésbé informatív, mint inkább szórakoztató (ez esetben viszont nem a hírekre vagyok kíváncsi, hanem unatkozom.)

Persze létezhet közönségigény erre, és simán lehet, hogy csak én vagyok a begyöpösödött agyú.

Ti hogy vagytok ezzel? Nos, elérkezettnek látom a pillanatot, hogy kipróbáljam a szavazó bővítményt a blogon.

[poll id=”2″]

 

FRISSÍTÉS: A szíriai minivideók elég addiktívak. Bár sok minden nem derül ki belőlük. A WorldStream-re mutató linket javítottam, mert a korábbi változatban hibás volt.

Julian Assange és a Pussy Riot

0

Ebben az egész Pussy Riot ügyben nekem igazán egy nyugtalanító momentum van. Az pedig Julian Assange.

Jogos a kérdés: hogy jön az orosz női punk banda ügyéhez a Wikileaks megalapítójának egyre kacifántosabb története?

Megújult az Első leütés oldal

A fanfárokat már elraktam a szekrénybe, a fanfárosok rég hazamentek, így csak csendben, szinte lopva jelentem be e késői órán, hogy megújult az Első leütés oldal.

Valószínűleg elsőre nem lesz tökéletes, előfordulhatnak linktörések vagy nem (eléggé) magyarított szövegek. Meg olyan dolgok, amelyeket még én sem látok előre.

Ha valami nagyon vagy kicsit (sem) stimmelne, szívesen veszem az észrevételeket.

 

FRISSÍTÉS: egynémely bővítmény magyarítása még folymatban van. Igyekszem még 2021 karácsonya előtt befejezni ezt a feladatot is..

Árvai Magdolna (Nők Lapja) méltatása

0

Árvai Magdolna, a Nők Lapja riporterének méltatása a könyvről. (Elhangzott 2011. október 26-án az Első leütés Tranzit Art Caféban tartott bemutatóján.)

A méltatást teljes egészében közöljük.

 Különös dolog kézbe venni egy új könyvet. Érdekes, hogy a tapintás, az illat, a látvány hatására, mi ötlik föl az emberben, mit érez. Nem tudom, önök hogy vannak ezzel, de én csapongó vagyok. Nálam Tóth Szabolcs Töhötöm: Első leütés című kötete két fontos dolgot hívott elő, persze miután eltöltöttem a társaságában néhány órát.

A találkozás prózai volt, a szerző zavartan a kezembe adta könyvét, megköszöntem és rohantam. Nehéz, nagy és vaskos, mondtam, miközben az autóban az első ülésre fektettem. Minden lámpánál belelapoztam, dudálásig, integetésig, végül hazaértünk.
Otthon az éhségnél erősebb volt a kíváncsiság. Újra átpörgettem, olvastam, elöl, hátul, középen, magamban vitatkoztam a fülszöveg egy gondolatával, néztem köszöntőt, forrásokat, elméláztam a fejezetcímeken, végül úgy hatvan oldal elolvasása után összecsuktam.
Az első gondolatom az volt, ez aztán a precizitás! Mert azt néhány röpke óra után láttam, a kiadvány azontúl, hogy rendezett, átgondolt, mindenki számára sok új ismeretet kínál. Mondataiból, stílusából érződik: szakmai alázattal, és nem utolsó sorban nagy elődöket meghazudtoló tudás eredményeként született. Az utánunk jövőknek kötelező olvasmány, nekünk, pályán keringő öregeknek pedig szembesítés és tükör. Tükör, hogy elgondolkodjunk: elég jók vagyunk-e.
A másik gondolat egy kép, a gyakornoké, aki jogász diplomával a zsebében épp újságírónak képezte át magát. Első napját töltötte a szerkesztőségben, túl egy eseményen, amelyről kértem egy hírt.
Állt, nézett szótlanul. Nem értettem, mire ő azt mondta: nem tudok hírt írni. Sebaj, biztattam, legyen rövid tudósítás. Az sem megy, még nem gyakoroltuk, mondta zavartan. Az eset előtt, két félévet töltött el az egyetemen. Azon kezdtem gondolkodni a vacsora melegítése közben, mit tudott volna megírni, ha megkapja ezt a könyvet, mennyi idő alatt tanulta volna meg alaposan a szakma csínját-bínját.
De mit jelent az alaposság egy olyan szakma számára, amelynek képviselőit a többség a bohém világhoz sorolja? Azt, hogy nem hagyjuk annyiban a dolgot, utánamegyünk, kutatunk. Nem állunk meg azoknál a határoknál, amelyek kézenfekvők. Nem törődünk bele az elfogadott normákba, hanem aktívan alakítjuk azokat.
Hogy mennyit köszönhet a világ pro és kontra az újságírásnak, fölmérhetetlen. De tény, kevés ennyire nyitott szakma létezik, ahova bárhonnan érkeznek, érkezhetnek a leendő sajtómunkások.
Itt van mindjárt Tóth Szabolcs Töhötöm, aki eredetileg tanár. Aki – s mivel itt ez a könyv –, nem hagyott föl a tanítással, bár tudjuk, kevés időt töltött a katedrán. Ez a munka mégis egyetemi jegyzet, méghozzá a legalaposabbak, legjobban kidolgozottak közül való. Egyszerre tanít kezdő- és haladó újságírót, és lép át a szakmaiság keretein, a szépirodalom felé.
Mert tudjuk, a szépírást és az újságírást egyetlen félig áteresztő hártya választja el, illetve talán annyi sem. Egy jó cikk attól is jó, hogy olvasóját a nyelv szépségén keresztül átvezeti abba a valóságba, amelyet a képzelet tereként tartunk számon.
Tehát az újságíró is a létezés szakmában utazik, mint az író, – ezt tudjuk Ottlik Gézától. Létrehozza, alakítja azt az érzékelhető valót, amelyet az emberek többsége tompán, érzékszerveit félig-meddig elzárva vesz tudomásul.
De vajon nem vagyunk-e ezzel, mi újságírók is így néha? Szeretjük-e annyira a szakmát, hogy hajlandóak legyünk tökéletesen megtanulni, és merünk-e tanulni, folyamatosan, élethosszig? Tudjuk-e, hogy nem szégyen tanulni, különösen attól nem, aki precízen utánajárt mindennek, ahogyan tette azt az Első leütés szerzője.
Nem, nem szégyen! És ha eddig szabadkozhattunk, is, hogy oly fárasztó mindennek utánajárni, attól a pillanattól kezdve, hogy ezt a könyvet a birtokunkba vettük, nem tehetjük többé.
Aki belelapoz az Első leütésbe, ebbe a kéz számára súlyos könyvbe, annak a sorok, a fejezetek, a példák, kikerülhetetlenül rányitják a figyelmét, ráirányítják a szemét a szakma nehézségeire, a gyakori hibákra, és hiányosságokra. Mert a szakmában – valljuk be, mi, akik, nap mint nap ezen a területen dolgozunk –  minden korábbinál több a felszínesség, a hiba, és az új keresésének  következtében megjelenő káosz.
És valljuk be azt is, ha kutakodunk, mindig találunk hiányosságot, önmagunkban is. És tudjuk, olyan is akad bőven, amit az ember részben rosszul tud, vagy helytelenül használ. Márpedig minden szakma, alfája és ómegája a magas szintű tudatosság, a magas szintű tudás, precizitás és alázat.
Vagyis az, amit ez a könyv kínál.
Az Első leütésben jelen van a szakma minden fortélya, trükkje, műfajleírása, megannyi hazai és külföldi példa, helyes és rossz gyakorlat, több tucat idézet, ami tanít, segít vagy éppen elrettent, elgondolkodtat, megfontolásra késztet. Benne van a tudatosság és a tudás. Márpedig, ha ennek szintjére emel egy könyv, akkor nem hiába született meg, elérte célját.
Kívánom, hiszem, remélem, hogy mi gyakorló újságírók, és a jövő tollforgatói a rohanó, teljesítmény-központú és minőség ellen dolgozó világunkban is képesek leszünk elmélyülni a 400 oldal nívós tartalmában, és profitálunk az Első leütésből! Profitálunk, még a következő első leütés előtt, mert minden nap van egy első…

Miről szól az első leütés?

0

Ez a könyv abból a meggyőződésből született, hogy az újságírói mesterségből nagyon is sok minden megtanulható. Akár könyvből is.

Nem mindegy persze, hogy milyen könyvből. Sajnos a magyar újságíró tankönyvek többsége leragad a műfajelméleti és etikai kérdések tárgyalásánál vagy éppen kommunikációs teóriák ismertetését tűzi ki célul. Ebben a könyvben még a magyar iskolákban gyakorlatként oktatott műfajelmélet is háttérbe szorul, és elsősorban olyan tapasztalatok és ismeretek kerülnek az előtérbe, amelyeknek az olvasó a mindennapi munka során is hasznát veheti.

Milyen ismeretekről is van szó? Felsorolás gyanánt álljon itt a könyv tartalomjegyzéke.

Ha pedig ennél is többet szeretnél tudni, lépj a Letöltések oldalra, ahonnan lementheted magadnak a könyv egyik legértékesebb fejezetét, több mint negyven oldalt – ingyen.

A szerzőről itt olvashatsz pár sort.

Könyvkritikák

0

Origo (Kötve-fűzve)

„[…] Tóth Szabolcs Töhötöm újságíró-tankönyve (Első leütés) […] bármelyik amerikai újságíróiskolában megállná a helyét, engem meg mindig arra emlékeztet, hogy miért jó ez a szakma.”

Mong Attila újságíró, szerkesztő az Origo könyvesblogján:

http://kotvefuzve.postr.hu/mit-olvastak-az-irok-2012-ben

PR Herald

„A mai, kevésbé értékelvű (vagy értéket nélkülöző?!), bulvárosodó újságírás világában mutat értékes irányt Tóth Szabolcs Töhötöm új könyve, az Első leütés. Kezdő, haladó, sőt profi újságíróknak is kötelező!”

Bognár Gergely, a PR Herald (az 1995-ben alapított „első magyar public relations szakfolyóirat”) főszerkesztő-helyettesének kritikája a lap internetes oldalán:

http://www.prherald.hu/2012/08/ujsagiras-alfatol-omegaig/

e-Masa

„…a hazai könyvpiacon nincs ehhez hasonlíthatóan nagy igényű és széleskörű ismeretanyagot felmutató kötet, tanácsgyűjtemény, ötlet- és példatár, szabályrendszer, olvasmányajánló, amely a médiatanulásban és -oktatásban ilyen jelentős segítséget nyújthatna.”

Az e-Masa (a Magyar Újságírók Országos Szövetségének médiaszakmai portálja) igen alapos recenziója a könyvről:

http://emasa.hu/cikk.php?page=radio&id=9184

 

Médiablog – Pollner

„A tanfolyamokon (legalábbis amiket én ismerek) nem kapsz elég gyakorlati kiképzést, a szerkesztőségi hajtásban viszont senki nem fogja neked elmagyarázni a műfajelméletet. Akármelyik utat is választod, kell néhány jó könyv, amik képesek kitölteni a képzés hézagait. Az egyiket most megtaláltam.”

Pécsi Ferenc, alias Pollner ismertetője a könyvről a Médiablogon.

http://www.mediapiac.com/blogzona/mediablog/Tanulj-ujsagiroul/6959/

 

Mandiner

„Az Első leütés külön erénye, hogy az idén tavasszal lezárt kézirat a gyorsan változó média igen friss helyzetképét rögzíti, az online sajtó előretörésétől, a print válságán át, a változó újságírói szerepekig és olvasói szokásokig.”

Rajcsányi Gellért méltatása a Mandiner blogon.

A blogon megjelent kritika elérhető itt.

 

Árvai Magdolna, Nők Lapja

„Az utánunk jövőknek kötelező olvasmány, nekünk, pályán keringő öregeknek pedig szembesítés és tükör. Tükör, hogy elgondolkodjunk: elég jók vagyunk-e.”

Árvai Magdolnának, a Nők Lapja riporterének méltatása a könyvről. (Elhangzott 2011. október 26-án az Első leütés Tranzit Art Caféban tartott bemutatóján.) A méltatást itt teljes egészében közöljük.

 

Magyar Hírlap

„Elcsépelt dolog bármi újat hiánypótlónak nevezni, de az Első leütés című kötet tényleg az.”

A Magyar Hírlapban megjelent kritika elérhető itt.

Kézikönyv formátum

0

A könyv megtervezésénél a cél az volt, hogy az olvasó minél gyorsabban megtalálja az őt éppen érdeklő részt, problémát, témakört. A strukturált tartalom lehetővé teszi, hogy az Első leütést ne csak tankönyvként forgathasd, hanem – amikor csupán gyors segítséget vársz  – munkád segítő kézikönyvként is.

És hogy mitől is „strukturált” ez a tartalom?

A többszintű címrendszer egyszerre szolgálja az áttekinthetőséget és a böngésző olvasó igényeit: nincsenek hosszú, egybefüggő szövegrészek, amelyek megnehezítenék a keresést.

A részletes tartalomjegyzékben így könnyedén megtalálhatod a téged éppen érdeklő témakört. (A könyv teljes tartalomjegyzéke elérhető ezen az oldalon!)

 

A lapszélen elhelyezett kereszthivatkozások az eligazodást és az összefüggések megértését segítik, illetve felhívják figyelmed, ha az adott témakörben a könyv más részeiben is találhatsz még információt.

A különféle ikonokkal jelzett részek megtörtént eseteket, praktikus tanácsokat választanak el a fő szövegtől, de a műfajelméleti és az online újságírásra vonatkozó részeket is külön piktogram jelzi. Kíváncsi vagy pontosan miképpen? Tölts le egy egész fejezetet a könyvből itt!

 

A keretes írások is találhatók az oldalakon, amelyek a fő szöveghez lazábban kapcsolódó, de a megértést nagyban segítő gondolatokat, idézeteket, más munkákból vett rövidebb részleteket tartalmaznak.

A részletes név- és tárgymutató a könyv végén segít azoknak, akik a címrendszer és a tartalomjegyzék alapján esetleg nem lelték fel az őket érdeklő részt. (A név- és tárgymutató teljes egészében letölthető pdf formátumban a Letöltések oldalon, mivel jó összefoglalót nyújt az érdeklődőknek arról, mit is találhat majd a könyvben.)

Letöltések

0

Az interjú

Egy teljes fejezetet letölthetsz a könyvből – ingyen!

Méghozzá az egyik legfontosabbat a tizenháromból: az interjúról szólót. Olyan fejezetet szerettem volna ugyanis megosztani, amelyik önállóan is megáll, és így önmagában is hasznát veheted.

Tehát íme: negyven nagy oldal (A4) tele gyakorlati tudnivalókkal, tippekkel és trükkökkel arról, ami nélkül nincs újságírás.

[wpdm_file id=1]

Név- és tárgymutató

A tartalomjegyzék mellett a Név- és tárgymutató is sokat elárul arról, mit találhatsz a könyvben. Ezért az is letölthető itt:

[wpdm_file id=2]

Egyszerű kis Chrome alkalmazás interjúk átírásához

Hiába fejlődik szédületes tempóban a beszédfelismerő technológia, az újságíró sajnos egyelőre nem ússza meg, hogy interjúit a felvett hanganyagból maga konvertálja szöveggé.

Mivel a varázslók kihaltak, vagy illegalitásba vonultak, a gépírókisasszony és az (újság)író románca pedig legutóbb a háború előtt volt divatban, az említett konverzió úgy történik meg, hogy a riporter fogja magát, és leírja a felvételen elhangzottakat. Ez nem éppen a munka legkreatívabb része, egy jó átíró szoftver azonban sokat segíthet.

Hogy én erre a célra  milyen programot javasolok, arról volt már szó (és ebben a posztban némi jótanácsot is megfogalmazok, miszerint eszünkbe ne jusson az egész hanganyagot leírni, hacsak nem akarjuk a gép mellett megvárni, míg beindul a gazdasági növekedés), de most itt van egy újabb. Elsősorban azoknak, akik annyira bele vannak habarodva a Google Chrome böngészőjükbe, hogy legszívesebben ki sem lépnének belőle, és naná hogy az interjúk leírását is szeretnék valami Chrome alkalmazással megoldani. (Előny lehet továbbá, hogy a Transcribe-ot valószínűleg az is használni tudja majd, aki munkahelyi gépére nem telepíthet kénye-kedve szerint szoftvereket.)

Nekik találták ki a Transcribe nevű appet, amely azonban szerintem inkább rövidebb, röptében elkészíthető munkákra javallott. A program a szokásos funkciókkal bír: betöltjük a hangfájlt (mp3, wav), és egy szövegdobozba pedig beírjuk a hallottakat. A könnyebbséget az jelenti, hogy nem kell az alkalmazásból állandóan kiugrálni (a lejátszó szoftverhez vagy a diktafon gombjaihoz), mivel a gyorsbillentyűkkel (esc, F1, F2 stb. ) utasítjuk a programot, hogy a felvételt elindítsa, leállítsa, felgyorsítsa, lelassítsa, kicsit visszatekerje, kicsit előretekerje. Az alkalmazás internetkapcsolat nélkül is működik, és automatikusan, minden billentyű leütésénél menti a munkánkat (a leírt szöveget).

[irp posts=”343″ name=”Kis segítség az interjúk átírásához”]

Aki azonban kevésbé fapados megoldásra vágyik, és egyéb funkciókat is használna (pl. a szöveg szinkronizálása markerekkel a felvételhez), annak javasolnám az ingyenesen letölthető Express Scribe és az F4 nevű szoftvereket.

Sok egyéb mellett e programok előnye, hogy a mentegetést nem kell teljes egészében a programra bízni: normális, emberléptékű, átlátható, általunk megadott szövegfájlba mentik (beállítás esetén természetesen bizonyos időközönként automatikusan is) munkánknak gyümölcsét. (Ez nagy segítség, ha több cikken is dolgozunk, vagy ha átlátható archívumot szeretnénk szervezni a fájljainkból.)

És persze az amit-megfoghatsz-az-a-tiéd-generáció számára a plasztikus és telepíthető .exe fájl mindig üdvösebb megoldás a felhőben csücsülő alkalmazásnál. Legalábbis az olyan felhasználóknak, akik még a C-64-essel kezdték a szövegszerkesztést.

Mint például nekem.

Tanulmányom a Reuters Intézet honlapján

Angol nyelvű tanulmányom kikerült az oxfordi Reuters Intézet honlapjának címoldalára. Aki olvas angolul, és esetleg kíváncsi arra, milyen online előfizetői modellekbe vetik bizodalmukat most a világlapok, valamint hogy veszélyezteti-e ezeket a közpénzből működő hírügynökségek ingyenes hírszolgáltatása, azok katt a linkre.