Ennek az online világnak ugyanis nem feltétlenül az a kulcsa, hogy mekkora információözönnel birkózunk nap mint nap, hogy mennyire tágítja ki vagy szűkíti le valóságérzékelésünk, hanem a figyelem. Illetve annak hiánya.

Kicsit megszeppenve ültem az asztalhoz, mert – bár vallásomat, mint mondani szokás, nem gyakorlom – tartottam attól, hogy Nagypéntek este nem illő dolog egy katolikusnak Széderestére menni.

Ó, ne! Nem elég, hogy Schmitt Pál elnökségét romba döntötte a botrány, hogy kisdoktorija plágium, máris itt egy újabb szerzőjogi kihágás, amely az Egyesült Királyság integritását veszélyezteti. Lehetséges lenne, hogy a királynő nagymamája egy szakácsnő volt, és ráadásul francia?

Na most, ha én konzervatív kormányzat lennék, mint ahogy egészen bizonyosan nem vagyok az, én nem javítanék bele az egész magyar írótársadalom konszenzusos listájába. Inkább egy tolvonással megszüntetném az ilyen díjakat.

Színdarab napi politikai viccekkel, ütődött miniszterelnökkel és minden hájjal megkent kabinetfőnökkel? Yes, Prime Minister!

Kicsit rendhagyó poszt az utcai fotózásról, az iPhone-ról és a Google fondorlatairól. Meg néhány felvétel Oxfordból.

Néhány szó számokról és újságírókról Tim Harforddal, aki egész karrierjét annak szentelte, hogy bizonyítsa, lehet kapcsolat a két halmaz között.

Gondolatok Marie Colvin és Remi Ochlik haláláról, a haditudósítók félelmeiről, és arról, lesznek-e akik a helyükbe lépnek.

Ha már az elébb volt itt ...

Mit keres egy szerelmes vers a sajtóblogon? Csak annyit, hogy a költőt ezért a verséért 2008-ban két év börtönnel sújtották hazájában, ahol katonai junta gyakorolja a hatalmat.